Gryllus Dorka: ha bizonyos dolgokat újra csinálhatnék, vagányabb lennék!

Gryllus Dorka: ha bizonyos dolgokat újra csinálhatnék, vagányabb lennék!
Nagyon gyorsan beszkennelem az embereket, számomra a személyesség nagyon fontos - fogalmazott a Digitalhungary.hu portálnak Gryllus Dorka. A színésznő szerepekről, kétlaki életről beszélt lapunknak. 

- Jó ideig kétlaki életet éltél. Hol van most a "központ": Budapesten vagy Berlinben?
- Most Budapest a központ, de hamarosan forgatok Berlinben, majd újra jövök vissza, mivel színházi próbák is várnak rám. A Trojka Társulattak fogom játszani Anna Karenyinát SoóS Attila rendezéésben.

- A korábbinál nyugodtabb időszakod van? Mennyire kell megosztanod az idődet? Továbbra is két életed van?
- Az igaz, hogy továbbra is két életem van, de most Budapesten lakunk a családdal, így a berlini életem is átalakult: egy-két hétre kimegyek, de már nem töltök el kint hónapokat. A szabadidőmet is Budapesten töltöm.

- Ez a család miatt alakult így?

- Igen. A terhességem előtt távkapcsolatban éltünk Kornéllal, sőt, az elején szó volt arról is, hogy ő is kijön Berlinbe néhány hónapra, de számára az nem volt járható út.  

- Nem volt perspektívája?
- Én úgy éreztem, hogy lett volna, de ezt már nem fogjuk megtudni. Nagyon erős hit kell ahhoz, hogy valaki feladja az itteni életét és nekiugorjon egy ilyen útnak, hogy idegenként kimenjen egy idegen országba, ahol nem ismeri senki s mindent a nulláról kell kezdeni, miközben itthon már sikeres színész volt. Ehhez fanatizmus kell.

- Viszont ez benned megvolt.
- Bennem igen, de ezt nem tudod egy másik embernek "átadni". Szerintem a férjem egy szuper színész, szereti a kamera, az a férfi, aki a világban mindenhol hiánycikk. Én láttam ebben fantáziát, de megértettem, hogy neki van itt egy élete, amit nem akar elengedni és beleugrani a "semmibe". 

- Nulláról építkezni mindig nagy meló. Téged mi motivált?
- Akkoriban forgattam egy filmet Németországban s akkor azt mondta a rendező, hogy tanuljak meg németül, mert akkor több lenne a lehetőség is - én pedig szerettem volna többet forgatni. Közben úgy alakult, hogy a Dallas Pasamende film miatt el kellett jönnöm Kaposvárról és nem tudtam leszerződni sehová sem, hiába beszéltem néhány igazgatóval, nem tudtam horgonyt vetni, így elkezdtem kijárni Berlinbe, Németország pedig egy nagyobb ország, nagyon TV- és filmiparral, így nagyobb lett a piac, ahol szükség van rám.

- Hogyan menedzseled azt, hogy mindkét piacon jelen legyél és ismerjenek? Hogy tudják, ki az a Gryllus Dorka?
- Hát ugye anyaként eleve elveszíti az ember a fonalat, hiszen a gyereknek 24 órára van szüksége, de a munkája is ilyen lenne. Megpróbálok mindenhol jelen lenni, egyelőre jól osztódnak be a feladataim. 

- A férjed mennyire van jelen?
- Ő most napi 12 órát dolgozik, hiszen forgat, jövő héten van bemutatója a Centrál Színházban és épp elkezdett rendezni is Tatabányán, valamint Győrben is játszik és rendezni is fog. Persze vannak időszakok, amikor több ideje van.

- Két hasonló életmódú ember találkozik, nem lehet könnyű.
- Én egyébként nem dolgozom annyit, ami jó is, hiszen tudom a gyerekünk életét navigálni.

- A film az kedvesebb neked, mint a színház?
- Egyszer beszélgettem egy kolléganőmmel, aki azt mondta, hogy a "filmmel" neki sosem volt igazán szerencséje. Ha megnézem az én életem, akkor azt tudom mondani, hogy többször volt szerencsém a filmezéssel, mint a színházzal. De szeretem a színházat is.

- Tehát a filmezéssel szerencsésebb vagy.
- Legalábbis az voltam eddig. 

- De ez mit jelent? Olyan szerepeket kapsz, amire vágysz, vagy a film lesz sikeres? Mit jelent szerencsésnek lenni?
- Nem az mondom, hogy sikertelen lennék a színházban, de ha azt kellett eldöntenem, hogy társulat, vagy film, akkor az utóbbit választottam. Talán ez egy szerelem is. Néha azt gondolom, hogy jó lenne egy társulathoz tartozni, valahol otthon lenni, de valahogy annyira valahogy ez annyira eddig bem volt erős, hogy ezt meg is lépjem.

- Mi alapján választod meg a szerepeidet?
- Amiben látok izgalmat, fantáziát, ha olvasás közben megszólal a belső hang, akkor az jó lehet.Sokat adok a személyességre is: amikor Duda Évával leültünk beszélni a Frida Kahlo darabról, még a színdarab sem volt meg, mégis elvállaltam a szerepet. Pusztán Éva személyes kisugárzása és persze Frida Kahlo miatt.

- Neked ennyi elég is, hogy beszállj egy produkcióba?
- Sok mindenhez elég, nagyon gyorsan "beszkennelem" az embereket és az életemben sok mindent döntök el így - persze nem biztos, hogy mindig jól döntök.

- Van olyan, amit saját károdon tanultál meg és ma már másképpen csinálnád?
- Bizonyos dolgokban bátrabb lennék, korábban sokszor visszalépem, mert bizonytalan voltam, vagy megijedtem bizonyos helyzetekben, amikre most azt mondanám, hogy menni kell előre.   

- Például?

- Volt például egy ügynökségem Angilában, de megijedtem, nem akartam tovébb költözni Berlinből Londonba, pedig lehet, hogy meg kellett volna próbálni azt a vonalat is.De lehet, hogy nem.

- Közben pedig nagyon is bátor vagy és komoly váltásokra vagy képes.

- Kicsit olyan ez, hogy amikor előre nézek, akkor egy hegycsúcsot látok, amikor meg visszanézek, azt gondolom: Úristen, de sokat jöttem már! Attól függ, hogy mihez mérjük magunkat. A lényeg: ha bizonyos dolgokat újra csinálhatnék, vagányabb lennék!

- És mi a helyzet a bulvárral? Ennek szerepe volt abban, hogy "váltottál"? Volt problémád?
- Igen, volt, hiszen a válásom Geszti Pétertől egy nagy bulvár szappanoperává nőtte ki magát. Azt nem kívánom senkinek. Paranoiás lettem, azt éreztem, hogy már nem merek hangosan beszélni sem.

- Nem tudod, ki akar kifürkészni téged.

- De egyébként is azt érzem, hogy Berlinben sokkal felszabadultabban énekelek az utcán vagy megyek le a közértbe pizsamában.

- El lehet fáradni a nyilvánosságban való szerepléstől?
- Ez lelkialkat kérdése, én pedig alapvetően nem vagyok egy exhibicionista típus. Van egy ismerősöm, aki azt mondta: amikor elutazott külföldre, nagyon zavarta, hogy nem ismerte meg senki. 

- Hm. És az anyaság milyen kihívások elé állított?
- A gyerek maga a csoda, ami egy emberrel megtörténhet. De közben ott van a szakmád, a hivatásod is, s mindkettő 24 órát igényelne. Viszont nekem nagy szerencsém volt az összes rendezőmmel, mivel nem mindenütt értik meg, hogy attól mert szoptatsz egy kisbabát, még dolgoznál is. Az ember mindig szeret a gyerekével lenni. Ha elmegyek valahová, ha programom van, annyival kevesebbet vagyok a gyerekemmel. 

- Lelkifurdalásáod van?
- Nem, nem erről van szó, egyszerűen imádok a vele lenni. Amikor Jordániában forgattam, az volt az érzésem, hogy ott az asszonyok mindenhová magukkal viszik a gyereküket. Egy jordán kollégám azt mondta, szerinte ez azért van, mert nem isznak alkoholt, így a "felnőtt világ" ezen része hiányzik, a gyerekek mindenhol jelen vannak. A mi kultúránkban ez nagyon ketté van választva, bár lehetséges, hogy ott a nők is kevesebbet dolgoznak. Úgy érzem, hogy nálunk a gyerekek nincsenek eléggé az életünkbe integrálva. Általában az az elvárás, hogy legyen egy bébiszittered, te pedig "menjél egyedül". 

- Ez összefügghet az önmegvalósítással?
- Nem, inkább a munkaadók nagy részének intoleranciájával függ össze. Odáig eljutottunk, hogy a nők dolgozhatnak, de teljesítsenek úgy, mint egy férfi. Háromszor mondhatod, hogy beteg a gyereked és nem tudsz menni dolgozni, negyedszerre már jön a szemforgatás, ötödszörre pedig már nem is vesznek fel dolgozni olyan nőt, akinek gyereke van.

- Nagyon kemény véleménnyel vagy a hazai munkaadókról. Hogyan lehetne ezen szerinted változtatni?
- Szerintem ez nem csak itthon van így, mindenütt a világon. Talán a Skandináv államokban nem. Egy ismerősöm teljesen fel volt háborodva, hogy Skandináviában elmaradt egy színházi bemutató, mert a főszereplő férfinak gyereke született és ő ott akart lenni. Szerintem ez csodálatos!  

- Hogyan látod magad tíz év múlva?
- Egyre inkább kezdenek érdekelni a film, a színház más területei is, nem csak a játék. Szeretek játszani, de nagyon vonzanak más keratív feladatok is. Majd meglátjuk, hova visz az út.


Lippai Roland

 

Újságíró, szerkesztő, blogger. A Figyelő gazdasági hetilap társadalom rovatát vezette, azt megelőzően közel egy évtizedig a Magyar Nemzet Online újságírója, ...


Címkék: TMC