Döntéselmélet reloaded

Döntéselmélet reloaded
A döntéshozóknak tisztában kell lenniük azzal, milyen elvárásokat akarnak teljesíteni, és valójában melyik énjük döntött – véli Baracskai Zoltán szabadúszó egyetemi tanár, a DoctuS döntésátámogató rendszer megalkotója.

-  Ön negyven éve a döntéseket kutatja. Mi a véleménye, összességében fejlődött a tudomány, hol tartunk most?

-  Én már a döntés-tan 5.0-nál tartok. Fél évszázaddal ezelőtt, a döntéseknél rendkívül fontos volt, hogy kiszámoljuk, a melyik a „legolcsóbb”. Ez kézzelfogható volt, egyszerű, úgy gondolták, hogy az a legjobb, ami a legolcsóbb.

-  És nem így van?

- Semmiképp. Később előtérbe került, hogy nem csak a pénzt figyeljük, hanem számos egyéb elvárást is. Vagyis a fejünkben nem aritmetika, hanem logika van. Az ember nem egy elvárás nyomán dönt, hanem több mindenre vágyik. Egy döntés mindig visszavezethető ha akkor okoskodásra. Vagyis ha akkor ez történik, akkor mi lesz, és ha akkor, akkor mi lesz, stb. Ez a formális logika. Ennél ma sincs jobb. Később bejött az úgynevezett Group Decision Support Sytems, vagyis a csoportos döntés. Ezzel csupán az a baj, hogy a csapat nem dönt, hanem szavaz. Valójában a döntések már korábban megtörténtek. Mostanában kezdik emlegetni, hogy a döntés valójában megtörténik, és nem lehet lenyomozni, kideríteni, hogy valójában mikor születik meg. Számtalan dolog hat rá. Sok hatás ellenhatás, rengeteg ember befolyásolja. Nem lehet egzaktul kinyomozni, hogy mi, mikor és ki hatott rá, ki hozta meg a döntést. Az utóbbi időben mind többen kezdtek el azzal foglalkozni, nézzük meg, melyek azok a dolgok, amelyekre érdemes odafigyelni a döntés során, amibe bele tudunk segíteni, hogy másmilyen legyen.

-  Mit ért ez alatt, hogy másmilyen döntés?

-  Fontos a döntéshozó identitása. Tudnom kell, hogy, amikor döntök, valójában ki vagyok. Egy kutató, egy férfi, egy apa, üzletember, főnök, beosztott? Ez mindegyik én vagyok, de vajon melyik énem határoz, amikor meghozom a döntést.

-  Miért fontos ez?

- Mert teljesen más döntést hoz az ember, ha az egyik vagy a másik maszkot veszi fel. Másképp mozgatja az úgynevezett ha akkor szabályokat, amelyekről már korábban szó esett.

-  És ha tudja, valójában a számos énjéből ki a döntéshozó, mit ér el?

- Azt, hogy nem tudnak belőle hülyét csinálni. Tisztában lesz azzal, hogy valójában milyen körülmények hatottak az ő döntésére, és ezt akár befolyásolni is tudja. Felismeri, hogy a különböző énjei milyen más elvárásoknak akarnak megfelelni. Rendet tud csinálni a fejében. Nagyon fontos, hogy ne várjon lehetetlent a döntésétől. Nem kell mindenkinek Steve Jobsnak lennie.

-  Azt lehet tudni mindig, hogy ki mit vár a döntéstől?

- Nagyon függ ez attól, hogy az előző döntéseink eredményeit élveztük-e vagy sem. Magyarán buktunk vagy sem. Ha sikeres döntést hoztunk korábban, jóval merészebbek leszünk az újabbaknál, s akár azt is elhisszük, hogy valóban mi vagyunk Steve Jobs. Rengeteget segíthet egy jó döntésben a tapasztalat. Újabban azzal foglalkozom, hogy tapasztalatbányászatot hozzak létre.

-  Mit jelent ez pontosan?

- Ha van adatbányászat, van szövegbányászat, miért ne lehetne tapasztalatbányászat is. Átlátható, de inkább úgy mondanám, hogy szavakba önthető lenne a tapasztalata, és ez lényegesen tudná segíteni a döntést. Megnéznénk az összes felmerülő, ha akkor lehetőséget, s máris nyugodtabban dönthetnénk, vagyis vehetnénk részt valahol, valamelyik mozzanatában.

-  Racionálisan hozza az ember a döntéseit?

-  Igen, hiszen csak az eszünkkel gondolkodhatunk. Mindig racionálisak vagyunk. De hogy a sarki kocsmában valakinek másként jár az esze, az nem azt jelenti, hogy ő irracionális, csak másként működik a rációja. Tehát maga a ráció helyzetfüggő, nem csak egyetlen egy a helyes.

-  És akkor sokszor miért vagyunk elégedetlenek döntéseinkkel?

- Nem láthatjuk az összes következményét a döntésünknek, mert egyszerűen nem jut eszünkbe az a ha akkor láncolat, ami bekövetkezhet. Felállítunk elvárásokat a döntésünk után és az, ami bekövetkezik az nem volt a képben. Nem jutott eszünkbe. Ez mindig előfordulhat. Ezért az a varázsszó, hogy optimális kezd kikopni a döntéskutatók szótárból. Mit is jelent az, hogy optimális? Ami ott és akkor kielégíti az elvárásainkat. Csakhogy nem tudjuk, hogy milyen következményekkel. Ha ez nem jön be, akkor mozogni fognak az elvárásaink. Itt jön képbe az intuitív racionalitás. Vagyis mi az, ami eszembe jut, s mi az, ami sosem fog.

-  A magyar vállalatvezetők milyen döntéseket hoznak?

- Az a jellemző, hogy ha nem jó döntéseket hoznak, akkor elkezdik bürokratizáni a folyamatot, amellyel igazolják azt, hogy ők azért hozták ezt a döntést, mert ez, meg ez, meg ez történt és ők: x meg y jóváhagyta. Formalizálják, dokumentálják a döntési folyamatokat, mivel akkor le vannak fedve. Így nyomon követhetőek a döntések, de az egyes cselekedetek, az emberi észjárás az nem nyomon követhető.

-  Jobbak lettek a döntések attól, hogy kutatók évtizedek óta foglalkoznak ezzel?

-  Ezt nem lehet egyértelműen megítélni. A döntéskutatók dolga nem az, hogy megmondják ez vagy az a döntés jó vagy rossz. Akkor jó a tanítás, ha azt tudom beleültetni egy vállalatvezetőbe, hogy gondolkodj azon ki vagy, milyenek az elvárásaid, van-e szerencséd, ki segíthet a döntés meghozatalában, és összességében milyen tapasztalataid vannak. Beleugrasz a csapdákba, vagy kikerülöd azokat. Ha ezeken a dolgokon egy vállaltvezető, egy döntéshozó elgondolkodik, már sikeresek voltunk.

Kamasz Melinda


Kamasz Melinda

Kamasz Melinda, Magyar Hírlap gazdasági rovatában kezdte a pályáját. Dolgozott a Piac és Profit gazdasági magazin vezető szerkesztőjeként. Majd a Világgazdaság rovatvezetője, később főszerkesztő-helyettese volt. A …