Doktor House, Don Draper és a többiek – interjú

Doktor House, Don Draper és a többiek – interjú
Az ezredfordulón jelentős paradigmaváltás volt a tévésorozatokban. Azóta egyre markánsabban jelennek meg az „antihősök”, így például Doktor House, Don Draper, Tyrion Lannister – mondja Langsteiner Marianne, az Invitel Csoport lakossági és kisvállalati üzletágának vezetője. Cége a Nagy Sorozatrajongó felmérésük után, az ELTÉ-vel nemrég kötött együttműködés keretében új alapokra helyezte a TV-sorozatok kutatását.

Ez az interjúnk a tavaszi Media Hungary előtt készült.

 

– Mennyire változott meg a sorozatok készítése, illetve „fogyasztása” az elmúlt években?
– Véleményem szerint oda-vissza befolyással volt egymásra a bővülő, és egyre inkább rétegigényeket kiszolgálni is tudó kínálat alakulása, illetve az igények, a technológiai fejlődés által nyújtott lehetőségek változása. A médiakonvergencia miatt a tartalom ma már egyre inkább átfolyik egyik médiumból a másikba. Bár a televízió még mindig őrzi egyeduralmát a nappalikban, ám, különösen a 19-24 éves korosztály körében, már nem minden esetben jelenti az elsődleges eszközt. Emellett az elmúlt időszakban átalakult a sorozatok szerkezete. Egyrészt kevesebb, de általában hosszabb játékidejű, mozifilmes vizuális narratívákat működtető epizódból áll egy-egy évad, amely – talán a legfontosabb változást hozva a korábbiakhoz képest – sok esetben már egyszerre érkezik. Ez a trend pedig a befogadói szokásokat alakította át és az időeltolásos tévézéssel együtt megteremtette a maratoni sorozatnézés (a binge watching) műfaját.

– Mi mozgatja a tévésorozatok iránti – évtizedek óta jelenlévő, legfeljebb csak időről-időre átalakuló – rajongást?
– A sorozatok egyrészt, a társadalom fikciós történetek iránti – régóta, legalább a 19. század óta létező – igényét elégítik ki. A 21. században népszerű, serial típusú sorozatok pedig a folyamatosan változó technológiai és társadalmi környezet bemutatását is bizonyos értelemben magukra vállalják. A kutatók szerint a sorozatok iránti rajongást jelenleg a valóság és a fikció viszonyának megváltozása, illetve a rugalmassá váló társadalmi szerepek és normák megértése iránti vágy mozgatja.

– Milyen főbb típusait érdemes megkülönböztetni ma az ismertebb sorozatoknak?
– Alapvetően szappanoperát és serial típusú sorozatot különböztethetünk meg. A szappanopera hosszabb, klasszikusabb történetvezetéssel dolgozik, társadalmi sztereotípiákra épít, és kevésbé felforgató. A szappanopera többnyire a (városi) nagyközönség műfaja, és egyfajta másodlagos szóbeliségként (angol szakkifejezéssel: second orality) működik.

– Mennyiben mások a sorozatok?
– Ehhez képest a sorozatok (series) bonyolultabb mintákkal, változatosabb témákkal, összetettebb társadalomképpel dolgoznak. Az 1990-es évek végétől sok népszerű sorozat vállalja magára társadalmi problémák megjelenítését. A két típus időkezelése is eltérő: a szappanoperát úgy írják, hogy kvázi soha nincs vége, míg a series időkezelése, ahogy a neve is mondja szeriális, nem végtelen. A szappanoperákon és sorozatokon belül természetesen léteznek strukturális (például franchise) és műfaji zsánerek (detektív, romantikus, horror, stb.). Az ezek között megtalálható határvonalak azonban egyre inkább elmosódnak, átalakulnak. Mindemellett népszerű szub-zsáner még a jogi-tárgyalótermes sorozat vagy a kórházsorozat is.

– Milyen trendek várhatók a még újabb sorozatoknál?
– A jelenleg népszerű sorozatok alapján a trendek a klasszikus műfajok, zsánerek és szub-zsánerek keveredését mutatják. A szerepekben és a történetvezetésben is ez a típusú összetettség, határátlépés tapasztalható. A 2000-es évek elejétől paradigmaváltás kezdődött a sorozatokban. Ezeknek a főbb jellegzetességei az úgynevezett fluid identitáskategóriák bemutatása, a reprezentáció politikája, diverzitás, tolerancia, értékrendszerek visszatérése, tipizált társadalmi problémák, illetve a politikai tartalom. Ettől kezdve egyre markánsabban jelennek meg főszerepekben az úgynevezett „antihősök” – például Doktor House, Don Draper, Tyrion Lannister. Ők nem egyértelműen pozitív vagy negatív karakterek, viszont adott esetben a rossz tulajdonságaikat is emberivé, megérthetővé, sőt elfogadottá teszik. Ez a jelenség pedig visszavezethető a társadalmi imaginárius és a társadalmi nyilvánosság változásaira.

– Mennyiben tér el a magyarok sorozatok iránti affinitása a régiós, az európai vagy az amerikai és ázsiai (például a dél koreai) trendektől? Mit állapított meg erről az Invitel és az ELTE közös kutatása?
– Az ázsiai piac radikálisan eltér az európai és amerikai piactól. Más a gyártás és a forgalmazás struktúrája, nagyobb a közönség, viszont bizonyos értelemben homogénebbnek tekinthető. A magyar sorozatfogyasztásban a legnagyobb különbségek alapvetően életkori és területi jellemzők alapján érzékelhetők. A hozzáférés és az elérés egyenetlenségei akár már a sorozatfogyasztásra használt eszközben megmutatkoznak. A legtöbb sorozatot fogyasztó korosztályok a 18-24 éves, illetve az 53+-os szenior korosztály. A fogyasztás eszköze és felülete azonban itt is változó. Az idősebb korosztály körében a hagyományos tévézés a népszerűbb, míg a fiatalabbaknál jellemző, hogy az amerikai és nyugat-európai tartalmakat gyakran eredeti nyelven és egyre inkább online módon is fogyasztják. Tavalyi, Nagy Sorozatrajongó kutatásunk is azt mutatta, hogy Magyarországon még mindig a televízió az elsődleges médium, az internetes csatornák között pedig kiugróan magas az ingyenes streaming felületek vagy torrentoldalak használóinak száma a fizetős szolgáltatásokéhoz képest.

– Mennyire hasonlíthatók össze a hasonló nemzetközi kutatások adatai az Önök kutatásával?
– Az egyes kultúra- és társadalomtudományos kutatások módszertanainak mindig figyelembe kell venniük az adott közönség és adott közösség nyelvi, területi, illetve történeti sajátosságait is. Így, bár beszélhetünk általános trendekről, de ezek a kutatások alapvetően mindig sajátosak. Nagy Sorozatrajongó felmérésünk nagy, de nem reprezentatív online mintavételből jött létre, akkor a magyarok sorozatnézési szokásait mértük fel. Az ELTÉ-vel a sorozatok társadalomra gyakorolt hatásait vizsgáljuk, 2 féléves szakszeminárium keretében az egyetem hallgatóinak bevonásával.

– A társadalomra gyakorolt főbb hatásai melyek a sorozatoknak?
– A sorozatok társadalomra gyakorolt hatásának egyik kulcsfogalma a láthatóság. Ha van olyan társadalmi modell, amelynek egy népszerű sorozat láthatóságot ad, akkor bekerülhet a fősodorba (mainstreambe), és változhat a társadalmi elfogadottsága is. Egy sorozat elsődlegesen popkulturális termék, amely mintázatokat mutat be, és magyarázatot adhat a világ működésére. Ha ez rezonál a közönséggel, ha releváns problémákat mutat be, akkor lesz igazán népszerű, és akkor lehet meghatározó a hatása is. Legitimizálhat és popularizálhat például bizonyos társadalmi viselkedésmódokat és emberi tapasztalatokat.

– Tudna erre példát mondani?
– A társadalom többsége még mindig a klasszikus női modellben hisz. Én azt vallom, nőként is lehet komoly szakmai karriert befutni úgy, hogy közben a családról sem feledkezünk meg. Jó time management, egy megfelelő társ és kitartó, kemény munka kell hozzá, de meg lehet csinálni. Rengeteg amerikai sorozat megy a televíziók különböző csatornáin. Jók is, rosszak is, de ma már szinte mindegyikben van olyan női szereplő, aki okos, felkészült, szimpatikus, sikeres. Például ’A férjem védelmében’ című sorozatban a főszereplő ügyvédnő anya is, feleség is, emellett a szakmában is sikeres, de folytathatnánk a sort. Azt gondolom, Hollywood egyébként sokat tett a nőkről alkotott kép megváltoztatásáért, s mivel ezeket a filmeket milliók nézik, a gondolkodás átformálásában is fontos szerepet játszanak.

– Hogyan lehet a sorozatfogyasztást részletesen vizsgálni és miért van rá szükség? Mit tudunk meg e kutatások eredményeként?
– Többféle megközelítésben lehet vizsgálni a sorozatfogyasztást. A kutatás irányulhat fogyasztási szokásokra, fogyasztói csoportokra, fogyasztói csatornákra, de lehet elemezni domináns kulturális és társadalmi jelenségek reprezentációját, vagy akár sorozatok attitűdformáló hatását is. A sorozatkutatás tulajdonképpen interdiszciplináris, vagyis tudományközi, esetében elsődlegesen a médiatudomány, a szociológia, a kulturális antropológia, vagy akár a közgazdaság-tudomány módszertanait lehet használni.

– Mennyi Ön szerint az egészséges szintje a sorozat-fogyasztásnak?
– Ezt nehéz lenne megmondani. Minden évben az derül ki a felmérésekből, hogy naponta átlagosan 5 órát töltünk el televíziózással (nemcsak sorozatfogyasztással), ami önmagában nagy szám. Nagy Sorozatrajongó kérdőívünk kitöltői átlagosan kettő-négy sorozatot követnek párhuzamosan, de az sem számít igazán kirívó esetnek, ha valaki akár 8-10 sorozatot is követ egyszerre.

– A PC-s vagy mobilos játékfüggőséghez hasonló függőségi hatások vannak-e Ön szerint, illetve e hatások gyengébbek a sorozatok esetében?
– Minden függőségnek vannak pszichológiai kritériumai. Nyilván létezik sorozatfüggőség is, általában azt mondják, hogy fizikailag kevésbé, de pszichésen ugyanolyan káros tud lenni, mint bármelyik szenvedélybetegség. Véleményem szerint akkor lehet káros sorozatfogyasztásról beszélni, ha a fogyasztó kényszeresen a szociális szükségletei elé helyezi a sorozatfogyasztást, de erről egy pszichológus valószínűleg részletesebben tudna mesélni.

– Hogyan lehet ezek ellen védekezni?
– Azt gondolom, hogy tudatos médiafogyasztással, megfelelő tájékozottsággal, gyerekek esetében pedig egészséges szülői szabályozással, tudatos médiafogyasztásra való neveléssel megelőzhető a túlzott függőség kialakulása.

BEMUTATKOZÁS – Langsteiner Marianne

– Langsteiner Marianne 2015 februárjától az Invitel lakossági operatív vezérigazgató-helyettese.
– Ezt megelőzően, 2012 júniusa óta az Invitel lakossági marketing igazgatójaként tevékenykedett, feladata volt az ügyfélközpontú és versenyképes termékportfólió alakítása, valamint a szolgáltatások ügyféligényeket figyelembe vevő fejlesztése.
– Két évtizedes tapasztalattal rendelkezik a hazai telekommunikációs szektorban.
– Langsteiner Marianne a Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjénél szerzett okleveles közgazdász-, majd a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán villamos üzemmérnök diplomát.
– A Magyar Telekomnál és elődvállalatainál is vezető pozíciókat töltött be, 2005-től a T-Mobile, 2008-tól a T-Mobile és T-Home üzletág marketing igazgatójaként tevékenykedett, többek között a korábbi Westel átmárkázását irányította.
– Ezt követően az Invitelhez történő csatlakozásáig a MALÉV Légiközlekedési Zrt. marketing igazgatója volt, ahol a társaság marketing, termékfejlesztési és e-business tevékenységét vezette.
Langsteiner Marianne - Invitel Csoport
Langsteiner Marianne - Invitel Csoport