Amikor kiállsz előadni, eljön az igazság pillanata

Amikor kiállsz előadni, eljön az igazság pillanata
Az érzések bátor megélése felszabadító hatással van az emberre – állítja Bolya Imre inspirációs előadó és tréner. S éppen a magas szintű önazonosságban rejlik a karizmatikus emberek egyik titka is. A karizma jóval több mint kisugárzás: nagyon különböző emberi tulajdonságokat és készségeket magába foglaló, tehát fejleszthető rendszerről van szó. Interjúnkból kiderül az is, hogy az átlagember miért nem mer kiállni a közönség elé, s hogy aki karizmatikus, kiválthat-e a csodálat mellett félelmet is. Bolya Imre Karizma – 12+1 inspiráló előadó, 12+1 tanulható stratégia című könyvében tizenhárom karizmatikus előadót kérdezve járt utána a titoknak.

- Amikor megbeszéltük ezt az interjút, azt mondtad: neked bármikor alkalmas, mert korán kelsz. Azért kelsz hajnalban, hogy a saját karizmádat edzd? Egyébként, ha megengeded, karizmatikus figurának tűnsz.
- Köszönöm szépen. Sokat foglalkoztam és foglalkozom az önismeret kérdésével, személyiségfejlesztéssel, s hiszek abban, hogy ha fel tudok kelni korán és energikusan tudom indítani a reggelemet, akkor az az egész napomra pozitív hatással lesz. Van egy kis rituálém is; felkelés után egy kicsit sportolok, a zuhanyzást teljesen hideg vízzel fejezem be, majd megtervezem a napomat. Nyáron pedig imádom nézni a napfelkeltét, ilyenkor együtt kelek a nappal, kicsit meditálok és kiírok magamból néhány gondolatot, s úgy állok hozzá, hogy ez is egy fantasztikus nap lesz.

- Eredetileg mérnök-informatikus szakember vagy. Az az ember, aki a számokkal, algoritmusokkal dolgozott, most hús-vér emberekkel foglalkozik. Ez hatalmas váltás egy karrierívben. Mi volt a te személyes motivációd?
- Tizenegy éves voltam, amikor megkaptam az első Commodore 64-esemet – szerelem volt első látásra. A mai napig nagyon szeretem a számítógépeket, a laptopokat, a kütyüket, de nem tudnám az egész életemet ezeknek az eszközöknek szentelni. Tudok programozni, ha szükséges, de az igazi szenvedélyem az, hogy segítsek másoknak a fejlődésben és a változásban, méghozzá a leghatékonyabban. E ponton jön képbe a karizma s annak fejlesztése, amihez szerintem az előadói készségek feljavítása jelenti a kulcstényezőt.

-„Nagyon sok ember számára az iskolai felelés jelentette a nyilvános szereplést. A tanár véletlenszerűen felütötte a naplót, majd kihívta az áldozatot’” – többek között ezt is írod a weboldaladon. Felidéztem az emlékeimet, s valóban így volt, egy-egy tanár kifejezetten élvezte, ahogy ott ültünk betojva. Az ilyen emlékek tényleg olyan mélyen bevésődnek, hogy felnőttkorban meghatározzák, hogy az ember miképpen kommunikál, s problémát jelenthet mások elé kiállni beszélni?

- Sajnos azt tapasztalom, hogy igen. A tréningemen az első „feladat” az, hogy a résztvevők kiállnak bemutatkozni. Ilyenkor nagyon sokszor látom a feszültséget, a gyerekkori sérelmek megnyilvánulásait; „nem vagyok elég jó”, „mit fognak szólni a többiek”... Amikor valaki kiáll előadni, akkor mindig eljön az igazság pillanata. Lehull minden lepel, minden tényező „nagyobb” lesz, jelentőségteljesebbé válik; nem csupán a pozitív dolgok, hanem a szorongás, a félelem, az izgalom is „láthatóbbá”, érzékelhetőbbé válik.

- Meztelenné válik az ember előadás közben?

- Bizonyos értelemben erről van szó, s ez sok esetben az akarattól függetlenül is megtörténik. Viszont, ha valaki ellenáll s páncélt épít maga köré, akkor nem lesz önmaga. Ekkor fordul elő, hogy az az ember, akivel az imént beszélgettünk négyszemközt, a színpadon egy teljesen más képet mutat. A legjobbak esetében a „hétköznapi” és a „színpadi” ember – ha nem is százszázalékban, de közel azonos mértékben – ugyanazt jelenti. Tehát az előadó önazonossá válik.

- Trénerszakemberként azzal foglalkozol, hogy ezt a két ént szinkronba hozd?

- Igen, ezzel is. Mert valójában senki sem érzi jól magát egy olyan helyzetben – például a színpadon –, amikor nem a valódi arcát mutatja. Ha valaki mer önmaga lenni, meg meri élni az érzéseit, az felszabadítja őt.

- Feltételezem, ahhoz, hogy valaki kendőzetlenül fel merje vállalni magát, szeretnie is kell önmagát. Ebben a folyamatban ez a nulladik lépés.
- Ezt jól érzed. A tréningem egyik elemeként a tízfős csoport közösen visszanézi az előző napi beszédeket. Ilyenkor mindig megkérem az adott videó szereplőjét, hogy miután visszanézte magát, mondjon három neki tetsző dolgot. Nagyon sok embernek ez nehezére esik, mert a rosszat, a hibákat látják meg és emelik ki ahelyett, hogy a pozitívumokra fókuszálnának, azokra az elemekre, amelyekre építeni lehet. Azt gondolom, az erősségeink fel- és elismerése és a gyengébb részek fejlesztése a leggyorsabb módja a fejlődésnek.

- Az erősségek kiemelése és az arra való fókuszálás nem éppen az a gondolkodásmód, amivel gyakran lehetne találkozni.
- Sajnos a társadalom nem feltétlenül az ilyen hozzáállásra trenírozza az embereket, a hétköznapi gondolkodás sokkal inkább arra fókuszál, ami rossz és nem működik. Az én kulcsszavam a fejlődés, méghozzá mindenben. Számomra fontos, hogy egyre jobb legyek a saját területemen és az életemben, és hogy a leghatékonyabban tudjak másoknak segíteni abban, hogy egyre jobb előadókká váljanak. A fejlődés egyik legbiztosabb módja a minőségi visszajelzés, ami pedig ott kezdődik, amikor valaki őszintén megmondja nekünk, hogy ezt és ezt jól csinálod, ám ezen a ponton legközelebb változtatni érdemes. Ha pedig ilyen ember nincsen körülöttünk, akkor a visszajelzést önreflexiós jelleggel mi is meg tudjuk adni magunknak.

- Az emberek jelentős része személyes támadásnak, bántásnak éli meg a negatív visszajelzéseket. Az ügyfeleidnek is nehéz lehet tucat magukkal visszanézni önmagukat.
- Ez a második napon történik, amikor már kialakul egyfajta csoportdinamika, bizalom, ez pedig mindenki számára könnyebben kezelhetővé teszi az ilyen helyzeteket. De általánosságban nézve érdemes szem előtt tartani, hogy a visszajelzések soha ne az adott személyt minősítsék, hanem azt, amit csinál. Ha valaki elkészít egy hibákkal teli dokumentumot s a főnök azt visszadobja azzal, hogy „ez hibás, kérek egy újat”, akkor ő nem a kollégát, hanem az általa elkészített dokumentumot minősíti. Ezt a két dolgot érdemes különválasztani.

- Megint csak visszakanyarodunk a szocializációhoz, illetve az oktatási rendszerhez, ahol a „hülye vagy fiam” típusú mondat rengetegszer elhangzik. Ebből azért nehéz kikeveredni.
- A rendszer, amiben mi tanultunk – de bízom benne, hogy ez ma már nem így van – sok esetben valóban ezt ültette belénk.

- A karizma, a karizmatikusság mitől olyan fontos, hogy az ébren töltött időd jelentős részét ennek kutatásával, megértésével töltöd úgy, hogy még egy interjúkötet is szenteltél a témának?
- Kevés olyan embert ismerek, aki reggel úgy kel fel, hogy „én ma karizmatikus akarok lenni”. Ritkán használjuk ezt a fogalmat s ritkán mondjuk emberekre, hogy ő karizmatikus, pedig ami a fogalom mögött meghúzódik, arra sokan vágyunk. A karizma kegyelmi ajándékot jelent, vallási értelemben véve adományként kapjuk Istentől. Képzeljünk el egy olyan rendszert, amelyben nagyon különböző emberi tulajdonságokat és készségeket találunk; például önbizalmat, önbecsülést, magabiztosságot, határozottságot, alázatot, önszeretetet, tiszteletet magam és másik fél iránt! Ha valakiben ezek a komplex képességek összességében elérnek egy magas szintet, akkor nevezzük őt karizmatikusnak. Számomra a karizmafejlesztés nem egy, hanem sok készség együttes fejlesztéséről szól.

- Amikor karizmáról van szó, alapvetően szerethető, csodálatra és irigylésre méltó, pozitív érzelmeket kiváltó emberek képe jelenik meg legtöbbünk előtt. Mégis: a karizmatikus ember kelthet félelmet a „megjelenésével”, magabiztosságával?
- Akár ez is megtörténhet. Egy karizmatikus ember nem állítja magáról, hogy ő karizmatikus, mert az már jelzés lenne arra vonatkozóan, hogy valami nincsen rendben vele. A jelzőt – persze nem univerzálisan – mi ragasztjuk rá valakire. Kevés olyan ember van a világon, aki ha kiáll ezer ember elé előadni, akkor majd mind az ezer ember egyként karizmatikusnak tartja őt. Minden esetben egy szubjektív értékítéletről van szó.

- Itt érünk vissza az önazonossághoz…
- Abszolút. Tehát, lehet-e egy karizmatikus ember félelmetes? Igen, mert lehet valakinek olyan erős kisugárzása, ami noha a többségből wow-hatást vált ki, másoknál inkább félelmet, tartózkodást hív elő.

- A könyvedben – a teljesség igénye nélkül sorolom – többek között Szily Nóra, Pál Feri, Böjte Csaba, Benkő Vilmos szólalnak meg. Mind külön karakter, külön stílus, életút… de tudsz mondani olyan általános tényezőt, ami összefogja őket oly módon, hogy helyük van a kötetben?

- A tizenhárom interjú után én is feltettem magamnak azt a kérdést: mi a közös bennük, van-e a karizmának kötelező, általános receptje? Végül is arra jutottam, hogy az említettek önazonossági szintje közelít a százszázalékos mértékhez: négyszemközt éppen olyanok, mint a színpadon. Egy másik jellemző, hogy a legkarizmatikusabb előadók mind értéket kívánnak adni. Pál Feri azt mondja, hogy nemcsak információt szeretne átadni, hanem azt szeretné, ha az változást hozna létre. Szily Nóra inspirálni akarja az embereket, míg Hajnóczy Soma bűvészetével szeretné elvarázsolni a közönséget. Amikor ők kiállnak a színpadra, akkor tisztában vannak azzal, hogy az nem róluk, hanem a közönségről szól, így pedig értéket teremtenek és adnak. Az adni akarás magas szintje van jelen, amit Aczél Petra szolgálatnak nevezett. Ezek a karizmatikus emberek a közönséget szolgálják.

- A személyes energetikánk hatással van a másik emberre, ő visszahat ránk, s így kialakul egy körforgás. Ez nagyban tud működni? A közönség inspirálhatja-e, motiválhatja-e, visszahathat-e magára az előadóra?
- Igen, hiszen minden esetben egy kölcsönhatásról van szó, nem csupán arról, hogy valaki a színpadról kinyilatkoztat valamit. Az előadó sok mindent visszakap. Szinte mindenkinek feltettem a kérdést, hogy „miközben te sokat adsz, mit kapsz a közönségtől”? Hálát, szeretet, visszajelzéseket, megerősítést, csillogó szemeket. Bedő Imre a Férfiak Klubjának alapítójaként nagyon komoly témába állt bele s elmondta, hogy örömmel és kifejezetten várja a visszajelzéseket, a kérdéseket, mert mindig kap egy-egy olyan nézőpontot, amit addig nem gondolt még végig. Ezekből a visszajelzésekből akár előadástémák is születhetnek.

- Úgy látom, hogy a fejlesztés-önismeret, coaching témájú könyvek szinte csak „vezetőknek” szólnak, miközben a világ és a vállalatok nem csak vezetőkből állnak. Kiknek szól a könyved? Akár nekem is írtad?

- A közelmúltban tartottam egy tréninget egy cégnél, amire bejött az ügyvezető is, aki egy nagyon határozott, „csak a lényeget mondd, Imi” típusú ember volt. Pár percre tervezett maradni, végül is ott ragadt mindkét napra. A második napon beszéltem arról, hogy szerintem mit jelent s miért érdemes karizmatikusan előadni. Az ügyvezető azt kérdezte tőlem: akkor ez azt jelenti, hogy aki megtanul előadni, az jobb emberré válik? A válasz szerintem: igen. Tehát, hogy kiknek szól a könyv? Azoknak az embereknek, akik szeretnének jobb emberré válni. Akik szeretnének magabiztosabbak lenni, munkájukban vagy akár magánéletükben értékesebbé válni s ehhez szívesen megismernék tizenhárom karizmatikus előadó stratégiáját, eszközeit, „titkait”. Ezt a tudást egészítem ki a saját tréneri meglátásaimmal és tanácsaimmal.

- Az egy dolog, hogy valaki szeretne jobb előadóvá válni, gyúrni a karizmájára. De mindezt hogyan lehet forintra váltani?

- A forintra váltásnak számtalan módja van. Az előadói készség fejlesztésekor az történik, mint amikor egy kavicsot bedobunk a tóba: a víz elkezd fodrozódni és egyre nagyobb változást idéz elő. Ilyen változás lehet például egy sikeres állásinterjú vagy egy fontos prezentáció megtartása a cég vezetésének, amely után egy előléptetés következhet. Vagy ha valaki egy téma szakértőjévé válik, és profi előadóként ad értéket másoknak, akkor annak igenis meg lehet kérni az árát. Bizonyos pozíció felett pedig valaki nem engedheti meg magának, hogy ne tudjon prezentálni magabiztosan. Mivel az előadástartás – akár online, akár offline módon történik – az egyik leghatékonyabb eszköz, amellyel másokra hatni lehet, ezért egy kiváló termék vagy különleges szolgáltatás értékesítésének is ez a legjobb módja. Azt is mondhatnám, hogy a karizma fejlesztésének egyik pozitív mellékhatása az anyagi sikerek megjelenése is.

Bolya Imre - inspirációs előadó és tréner

Imre közel kilenc éves multinacionális hátterének (Ernst & Young, Cisco, Magyar Telekom) köszönhetően szerzett tapasztalatot tanácsadói, mérnöki, sales és projektvezetői területeken, kiválóan érti az üzlet és a technológia nyelvét. A Magyar Telekomnál négy évig vezette a KKV- és nagyvállalati szolgáltatásfejlesztésért felelős projektvezetői csapatot. Nyolc éve kezdett el foglalkozni a nyilvános beszéd rejtelmeivel. Ma már karizmatikus előadás technikát oktat csoportosan és egyénre szabva is. E mellett beszéd coachként fontos előadásokra, beszédekre készít fel embereket. A nyilvános beszédet nemcsak tanítja, hanem ő maga is műveli. Rendszeresen tart beszédeket, workshopokat a világ legnagyobb szervezete, a Toastmasters keretein belül is. Az első Magyarországon alapított klubnak, a Budapest Toastmastersnek aktív tagja és volt elnöke. Két mentorának köszönhetően folyamatosan képzi magát. Weboldala itt érhető el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Szabadúszó újságíró, főszerkesztő, szociológus, maratonista vagyok. Számos dolog érdekel: a digitalizáció és az ember kapcsolata éppen úgy, mint ahogyan a személyes fejlődés kérdése ...





Címkék: siker, prezentáció