A szigetelés is lehet erőmű! - interjú Ámon Adával

A szigetelés is lehet erőmű! - interjú Ámon Adával
Csak az okossá tett hálózatokkal és egy lényegesen alacsonyabb energiaigény–szinttel lehet elérni a kitűzött széndioxid csökkentési célokat – mondja Ámon Ada az E3G környezeti think-tank vezető munkatársa.

 

Ámon Adával a siófoki Internet Hungary konferencián, szeptember 27-28-án is találkozhatnak. Előadását a következő blokkban találják a Kék Teremben, 27-én 13.30-tól:

Adatokkal zsonglőrködők: Az adatkezelésből származó üzleti előnyök bemutatása az adatgazdaságban, várható szerepek.

– Az okoseszközök megjelenése, a big data mennyire tud segíteni az intelligens energetikai hálózatok kialakulásában? El tudnak ezek az újdonságok terjedni a szabályozási környezet átalakítása nélkül?
– Az energetikáben rendkívül fontos a jó szabályozás, hiszen óriási tőkeigényű ágazatról van szó. Jó szabályozás mentén jó irányba megy a tőke, rossz szabályozás esetén környezetileg, társadalmilag kártékony lehet, vagy még megtérülése előtt halott tőkévé (stranded asset) válik. A digitalizáció és a zöld forradalom több területen is kiegészíthetik egymást. Ennek egyik területe az energiaigények csökkentése, a másik a megújuló energiaforrások integrálása a hálózatokba. A smart metering és a smart grid, vagyis az okosmérés és az okoshálózat az a két egymásra épülő technológiai megoldás, amivel a jelenleginél sokkal nagyobb részarányt érhetnek el a változékony rendelkezésre-állású zöld energiaforrások a következő évtizedekben jelentős átalakuló energiarendszerben. Ez az egyik záloga azon európai uniós vállalásnak mely szerint 2050-re ötödére csökkentjük a jelenlegi széndioxid kibocsátásunkat.

– Elképzelhető, hogy a jövő energetikai hálózatai sokkal inkább az internet decentralizált felépítéséhez fognak hasonlítani?
– Abszolút ebbe az irányba tart ez az ágazat. Az egyik nagy kérdés, hogy honnan hova kell, érdemes szállítani az áramot, mert a jövőben nem csak az áramtermelés fog átalakulni a megújulók egyre növekvő részaránya miatt, de a fogyasztás is. A jövőben nem lesz olyan egyszerű a fogyasztók és termelők elválasztása sem, mert egy napelem-rendszerrel a háztetőn már egy családi ház is lehet egyszerre fogyasztó és termelő is. Angolul prosumernek keresztelték el őket (a produce és consume szavak egybeolvasztásával – a szerk.). Sokkal összetettebbek és decentralizáltabbak lesznek ezért az energetikai rendszerek, amiknek a megtervezése és üzemeltetése is sokkal nagyobb, összetettebb modellezést igénylő feladat lesz.

– Sokat hallani arról, hogy akár le is válhatnak a jövőben az emberek a hálózatról, amit a Tesla is meglovagolt házi akkumulátoraival. Mennyire reálisak az ilyen elképzelések?
– Nem elképzelhetetlen ez, sok fogyasztó szeretne nagyobb energiabiztonságot, hogy akkor is legyen áram, ha valamiért zavar keletkezik a rendszerben. Egyre több háztartás vagy lakóközösség gondoskodik önállóan az energiaellátásáról, de inkább arról van szó, hogy amikor süt a nap, vagy éppen bekapcsol a fűtés és a hulladék hőt árammá alakítják, akkor betáplálnak a hálózatra, és ettől függetlenül fogyasztanak. A teljes leválás sokkal drágább és kevésbé hatékony megoldás, jobban megéri a már létező infrastruktúrát használni. Ez azonban nagy kihívás lesz ahhoz képest, hogy most a hálózati irányítók például Magyarországon a nagyjából két tucat erőmű energiáját osztják el a 4-5 millió fogyasztónak. Sok európai országban az energiatermelésnek egyre nagyobb hányada a megújulókból – és egyben a lakossági rendszerekből – származik. Erre fel kell készülni itthon is. Ezekhez a változásokhoz nincs szükség olyan rendszerre, amit ma ne lehetne kialakítani, de azért a fizikai infrastruktúrában is szükség van kisebb-nagyobb beavatkozásokra. Sokkal fontosabb azonban, hogy a döntéshozók majd a hálózatirányítók gondolkodásában és hozzáállásában megtörténjen az átállás.

– Elég lesz ez a párizsi klímacsúcson kitűzött széndioxid kibocsátás csökkentés eléréséhez?
– Az ambiciózus célok eléréshez a zöld energiaforrások integrálása nem elegendő. Véleményem szerint sokkal fontosabb a fogyasztás csökkentése, az energiahatékonyság masszív térnyerése. Ebben is szerepe van a big data használatának, a pontos elemzéseknek. A hálózatokat is fel kell készíteni a fogyasztás jelentős visszaesésére. Kevés szó esik azonban arról, hogy ez milyen érzékenyen érinti az energiaszolgáltatókat, ezért nekik is fel kell készülni erre. A csökkenő fogyasztás hagyományos piacuk és bevételeik jelentős visszaesését jelenti. Ez már most is érzékelhető: míg a prognózisok rendre az európai gázfogyasztás növekedését jelezték előre, az elmúlt tíz évben csökkent az EU gázigénye. Fontos lenne ezért, hogy a hálózati beruházásoknál is figyelembe vegyék a hatékonyság szerepét: ne használják a cégek és az országok felesleges beruházásra tőkéjüket. Ma már a nagy energetikai cégek egyre inkább keresik az üzleti lehetőségeket, hogyan tudnának az energiahatékonysági projektekbe beszállni. Ilyen lehet például, amikor a szolgáltató tőkéjéből szigetelnek le egy házat, és a csökkenő energiaszámla hasznát megosztják a fogyasztóikkal.

– Az okosmérés miért lehet előnyös a fogyasztóknak és a szolgáltatóknak, miért ruháznak be ebbe?
– Egy lakáson belül is rengeteg adat halmozódik fel, mikor szeret valaki főzni, mosni, vagy éppen hajat szárítani. Ezek alapján jobban meg lehet tervezni a fogyasztást, főként, ha az árak a kereslet és a kínálat alapján dinamikusan változnak, ezzel a tudatos fogyasztók megtakarításokat érhetnek el. A szolgáltatóknak azért fontosak az adatok, mert ezek ismeretében sokkal pontosabban tervezhető a fogyasztás. Az előbb említett energiahatékonysági projektek kiválasztásában is fontos tudni, hogy milyen fogyasztási szokások mellett mekkora megtakarítással lehet számolni.

– Érdemes a teljes fogyasztáson belül elhanyagolható mosógépekkel és hajszárítókkal is foglalkozni?
– Összességében valóban nem nagy ezek fogyasztása, de nem mindegy, hogy mikor. Ha csúcsidőszakban kapcsoljuk fel a mosógépünket, az igenis számít. Ehhez megfelelő ösztönzőket kell kialakítani a szolgáltatóknak. Ha a mostani egységes energiaárak helyett azt az árat kell majd megfizetni, amit a piacon kellene fizetni, sokan meggondolnák a mosógép elindítását. De, hogy egy másik példát említsek, az igények befolyásolására: az elektromos autók szerepe is komoly lehet a felesleges áram tárolásában, vagy a csúcsok kisimításában.

– A legtöbbet a villamos energiáról beszélünk, mi a helyzet a földgázzal?
– Igen, ha energiapolitikáról van szó, hajlamosak vagyunk kapásból a villamos energiára gondolni, pedig az európai országok többségében az épületek fűtésére/hűtésére sokkal több energiát használunk és sokkal nagyobb a pazarlás is ezen a téren. A földgázfogyasztás egy jelentős része a háztartások fűtésére megy el. Magyarországon például a lakosság 70 százaléka részben vagy egészben gázzal fűt. A felhasználás csökkentésében óriási potenciál van, alapvetően a szigeteléssel. De az is érdekes kérdés, hogy miért kellene minden lakásba külön kazánt beépíteni egy társasházban, miközben egy házközponti fűtési rendszer lényegesen hatékonyabb. Ebben is fontos szerepe van az okos megoldásoknak: a szolgáltató tudja, mekkora a ház fogyasztása, és mennyi lenne egy hatékonyabb rendszerben, könnyen kiszámolhatja, hogy ez hol térül meg. Az adatok alapján már konkrét ajánlattal tudják a fogyasztókat megkeresni.

– Ha már eddig nem látott adatmennyiség lesz az energiafogyasztásról, nem lehet ezek alapján kiválasztani a legjobb megtérülést mutató energiahatékonysági, szigetelési projekteteket?
– Magyarországon már készült hasonló elemzés az Energiaklub jóvoltából, amiben a hazai épületállomány energia-megtakarítási potenciálját mértük fel. Az okosmérés az ilyen elemzésekhez is több és pontosabb adatot tud majd biztosítani. Ebből a szempontból is érdekes a skót kormány tavaly nyári döntése. Ők az épületeket is az energetikai infrastruktúra részének tekintik. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy egy kieső erőmű vagy egy új gázvezeték építése helyett azt is vizsgálják, hogy mennyibe kerülne leszigetelni épületeket, hogy egyáltalán ne is legyen szükség erre az energiamennyiségre. Ez nem csak környezetbarátabb, hanem olcsóbb megoldás is – a tapasztalatok szerint. További előnye ennek a módszernek, hogy így kontrollható a fogyasztás visszaesése, nem össze-vissza szigetelnek épületeket, hanem tervezetten teszik őket hatékonyabbá, és ezzel párhuzamosan tudják az energetikai infrastruktúrát is ehhez igazítani. Az E3G (Third Generation Environmentalism – www.e3g.org) szervezetnél azt szeretnénk elérni, hogy ezt a jó példát az Európai Unió és annak összes tagállama vegye át.


Bemutatkozás
Ámon Ada
– Közagazdász diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte, majd a Rotterdami Erasmus Egyetemen közigazgatási tanulmányokat végzett.
– Karrierje során dolgozott a londoni székhelyű International Institute for Energy Conservation (IIEC) konzulenseként, a CEE Bankwatch (Bankfigyelő Hálózat) energia koordinátoraként, és az Európai Parlament Zöld Frakciójának energia tanácsadójaként.
– 2004 és 2008 között tagja volt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak.
– 1998 és 2015 között az Energiaklub igazgatója volt, tavaly óta vezető tanácsadója.
– 2015 júniusa óta az E3G – Third Generation Environmentalism – az vezető munkatársa. Az E3G az EU környezeti think–tank listáján a második legbefolyásosabb, világ szinten pedig a hatodik szervezet.