Kovács Kristóf „A tehetség algoritmusa” címmel tart előadást az idei Media Hungary Konferencián (2018. máj. 8-9.).

- 2010 óta dolgozol a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusaként. Ez milyen feladatokat jelent?

- Én javítom az összes felvételi tesztet – ez az elsődleges feladatom –, és a tesztelést felügyelem. Emellett az elnökséggel konzultálok bármilyen kérdés, megkeresés esetén. 2014 óta egyébként a Mensa Internationalnál is én töltöm be ezt a tisztet, az összes tagországban közvetve felügyelem a tesztelést.

- Milyen trendek körvonalazódtak az eltelt időszakban?

- A legfontosabb talán az, hogy megugrott a hazai tagok száma. Nyolc éve 800 tagunk volt, most három és fél ezer.

- Ezt minek tudod be?

- Számos oka lehet, de az egyik ezek közül biztosan az, hogy van a Mensának egy online elérhető próbatesztje, ezt rengetegen kitöltötték, sokan úgy hallottak először erről a szervezetről, hogy véletlenül rábukkantak a tesztre. A próbateszt révén pedig megnőtt a sikeres tesztírók aránya is: akik ugyanis a próbateszten látják, hogy nem annyira hasítanak, kevésbé jönnek el tesztet írni. Ez egyébként egy adaptív teszt, afféle feladatbank: egy algoritmus minden egyes kérdés után megbecsüli a képességszintet és eszerint választja ki a következő feladatot. Ebből a kitöltő annyit érzékel, hogy ha helyesen válaszol, akkor következőre nehezebbet kap, ha elrontja, akkor könnyebbet. Ez a teszt személy szerint is nagy büszkeségem, mert már az én ittlétem alatt készült.

- Szakterületed a kognitív képességek egyéni különbségeinek vizsgálata. Mit mondanak a friss kutatások: ezekben az eltérésekben milyen arányú a genetika és milyen a környezeti hatások szerepe?

- Az utóbbi években feltérképezték az egész DNS-t. Végigmennek rajta és megnézik, hogy egy adott dologgal milyen génhelyeken találnak korrelációt. Ha ez a vérzékenység, akkor az tiszta ügy, mindenki örül. Ám ha intelligenciáról van szó, már ellentmondásos a helyzet. Létezik egy cég, a 23andMe, amely géntérképeket készít.  Van aztán egy másik, amely arra vállalkozik, hogy ha valaki elküldi nekik a személyes géntérképét, akkor abból külön megnézik a „genetikus IQ-t”, ami már önmagában is egy problémás fogalom. Azt ígérik, hogy alapul véve azokat a génhelyeket, amelyeket úgy azonosítottak, mint a magasabb IQ-júak genetikai korrelátumai, megnézik, hogy ezeken a helyeken milyen eredménye van az illetőnek. Ha pedig valakinél olyanok e gének, mint amilyeneket a magasabb IQ-júaknál láttak, akkor azt mondják, hogy magas az adott személy genetikus IQ-ja. Ezzel nemcsak az a baj, hogy a korreláció alacsony és ezért a becslés pontatlan, hiszen ez a jövőben akár javulhat is.  (Becsületükre legyen mondva, a cég is elismeri, hogy az eredmény 4-5 IQ-pontot „ér”). Nagyobb gond, hogy az adott génhely lehet mondjuk a kíváncsiságért is felelős …Hogy egy kollégám hasonlatát használjam: a genetika azt határozza meg,  hogy kinek mekkora pohara van. De azt még meg is kell tölteni! Nincs olyan, hogy valaki a génjei alapján – akármilyen környezetbe kerül is – magas IQ-jú lesz. Ha a farkasok nevelik fel az erdőben, akkor teljesen mindegy, mit találnak a géntérképében.

- Miből lehet észrevenni e különbségeket? Miről ismerszik meg – és mennyi idős kortól – a kivételes tehetség?

- Az attól függ, milyen fajta tehetségről van szó. A sportbeli vagy a zenei kiválóság teljesen máshogyan jelentkezik, mint a hagyományos kognitív tehetség. Az intelligencia fejlődése ráadásul sokáig tart, akár még kamaszkorban is változhat, felfelé és lefelé is. Emiatt a gyermekkorban felvett tesztek kevéssé jelzik előre az IQ-t. Olyan ez kicsit, mint a tornasor: nem biztos, hogy aki nyolc évesen a legfelső öt százalékban van, 18 évesen is ott lesz. A dolog persze ismét sántít. Mert ha azok, akikben van potenciál, támogató környezetbe kerülnek, akkor nagyobb az esély, hogy 18 évesen is az élvonalban lesznek. Így viszont olyan ez, mintha a tornasorbeli felső öt százalékot elkezdenénk nyújtani. Elvileg valami ilyesmiről szólna a tehetséggondozás.

- Hogyan lehet megfogni azt az intelligencia ismérvet, amit aztán jó, ha figyel a szülő és az iskola? Mik a jellemzői? Gyors felfogóképesség? Kreatív problémamegoldás? Remek memória?

- Ha a klasszikus intellektuális képességeket nézzük, akkor igen, a gyors felfogóképesség mindenképpen jellemző, csakúgy, mint az általános kíváncsiság, érdeklődés és az absztrakt gondolkodásra való képesség, vagy a szabályszerűségek, mintázatok felfedezése. Ezek egyébként leginkább a fluid intelligencia jellemzői.

- Ez mit takar pontosan?

- Az egyik népszerű modell megkülönböztet fluid és kristályos intelligenciát. Előbbi alatt értjük azt a képességet, amit akkor használunk, ha újszerű problémával kerülünk szembe, aminek a megoldásakor nem támaszkodhatunk a már elsajátított tudásra. A kristályos inkább a megszerzett ismeretek használatára utal – ezek tipikusan iskolában elsajátított képességek.

- Mi a szülő dolga és mi az iskola feladata a fejlesztés kapcsán? Egyáltalán: van-e teendő az intelligenciával kapcsolatban?

- Nagyon jó, ha a kíváncsi gyerek tudásszomját ki lehet elégíteni és az is, ha olyan iskolába kerül, ami a képességeinek megfelelő. Ma már a jobb intézményekben létezik differenciálás, a jobb képességűekre odafigyelnek a pedagógusok. Optimális esetben egy gyerek sem nem frusztrálódik, sem nem unatkozik az iskolában. Sok múlik a pedagógusokon, és az is fontos, hogy az iskola ne csak a kognitív képességekkel foglalkozzon. Hiszen a kiugró képességek gyakran járnak együtt viselkedési problémákkal: figyelemzavarral, beilleszkedési nehézségekkel. Mostanában nagyon felkapott a nemzetközi szakirodalomban a twice exceptional, azaz a kétszeresen kivételes gyerekek fogalma. Akik egyfelől kivételesek kiemelkedő tehetségük révén, másfelől meg azért, mert problémájuk is van, ami lehet részképesség zavar, szociális beilleszkedési zavar, bármi. Ezekre az iskolának oda kell figyelni, hiszen ezek a gyerekek hajlamosak alul teljesíteni.

- Lehet azt mondani, hogy a fluid intelligencia fokozottabban feltétele a mai világban való boldogulásnak, mint korábban?

- Igen. A jövőkutatói jóslatok szerint a harminc év múlva gyakori foglalkozások jó része ma még nem is létezik. Ha ez igaz, akkor az a fluid intelligencia szerepét hangsúlyozza.

- Miképpen tudjuk ezt fejleszteni?

- Fontos, hogy ami jól megy egy gyereknek, abban hagyjuk kibontakozni. Nem szerencsés azt a szemléletet követni, hogy ami nem erőssége, azt erőltessük – régen arról szólt az iskola, hogy amiből valaki gyengébb, abból „fel kell hozni”. De ez elvesz egy csomó időt attól, hogy azzal foglalkozzon, ami érdekli és amiben jó.

- Olvasom, hogy megtorpant a szellemi teljesítőképesség folyamatos emelkedése, és mára ez csupán a fejlődő országok jellemzője. Ez valóban így van?

- Sok helyen igen, a skandináv országokban például számos erre vonatkozó adat van.

- Mi állhat ennek hátterében?

- A helyzet az, hogy még abban sincs szakmai egyetértés, hogy a növekedést mi okozta. Sokan azt gondolják, hogy az az iskolarendszer, ahol az absztrakt tudásra helyezik a hangsúlyt. Hatvan éve a matematikában például még a közvetlen számolás volt a gyakorlat, ma inkább az elvont, mintázatkereső, gondolkodtató feladatok dominálnak. Mások szerint a jobb táplálkozás számít, megint mások a tesztrutint emelik ki. Flynn – ő fedezte fel, hogy az IQ teszteken elért eredmények folyamatosan nőnek, ezt a jelenséget róla nevezték el Flynn-hatásnak – azt mondja, hogy a skandináv országokban már olyan fejlett az iskolarendszer, hogy nem tud többet nyújtani. Ezért nem nő a teljesítőképesség.

- Hogyan őrizhetjük meg szellemi frissességünket? Egyes elméletek szerint intelligencia szintünk 17 éves korunkban volt a topon…Ez nem túl biztató.

- Ez sem biztos már, hogy így van. A fluid és a kristályos megkülönböztetéséhez az alapot éppen az életkori változások szolgáltatják. Korábban azt tanítottuk, hogy a fluid intelligencia 30 éves kor körül már elkezd romlani, a kristályos viszont még 70 éves korban is jobb, mint 60-ban. Az utóbbi időben ez megkérdőjeleződött. Mert hát honnan is gondoltuk, hogy a fluid intelligencia 30 körül elkezd romlani? Onnan, hogy ha ma felmérjük sokak IQ-ját, azt látjuk, hogy a 60 éveseknek rosszabb, mint a 30-asoknak. Ezt keresztmetszeti mintának nevezzük. Csakhogy a különböző életkorú emberek máskor születtek. Ezért lehet, hogy a köztük lévő különbség valójában a Flynn-hatásból ered: lehet, hogy annak, aki most 60 éves, pont ugyanolyanok a képességei, mint 30 éves korában voltak. Tehát nem romlott, csak a mostani 30-asok átlagosan már jobban teljesítenek, mint ő 30 éves korában. Ezért hosszmetszeti vizsgálatot érdemes végezni, azaz embereket évtizedeken keresztül megfigyelni.

- Készült ilyen felmérés?

- Egy nagy vizsgálat volt erre vonatkozóan, és azt találták, hogy 60-70 éves korig nincs számottevő változás a fluid képességek terén. Persze egyetlen felmérésből nehéz általános következtetést levonni, gyakorlati okokból viszont ilyen vizsgálatokat nagyon nehéz végezni, ráadásul évtizedek múlva adnak eredményt.

- Akkor ne is törekedjünk szellemi frissességünket megőrizni?

- Erről szó sincs: az intellektuális tevékenységek mindenképpen jót tesznek.

- Memorizáljuk a bevásárló listát…

- …vagy olvassunk sokat, ilyesmi. Hasznos továbbá az intelligens emberek társasága, töltsünk velük minél több időt!

- És netezzünk közben? Mi a multitasking, a folyamatos online jelenlét és az intelligencia közti összefüggés?

- Nehéz kérdés. Ami tény: a fluid intelligencia nem romlott. Akik aggódnak, általában a nyelvi készségek romlása kapcsán teszik, az valóban nem javul. A matematikai-fejszámolási készségek is romolhattak nagyapáink korához képest, ahogy a geometriai teljesítmény is. Sokan kárhoztatják a GPS-t, mondván, rontja a térbeli tájékozódási képességet, és az emberek meg sem próbálnak tájékozódni. De nekem például ez gyengeségem, így én kifejezetten örülök a GPS-nek…Vannak tehát optimisták és pesszimisták, de kétségbeesésre szerintem semmi ok.

- Mi a helyzet a boldogsággal? Miképpen függ össze az intelligencia a mentális jól-léttel?

- A kutatások azt mutatják, hogy aki magasabb IQ-jú, az általában magasabb végzettségű, jobban keres, egészségesebben táplálkozik, jobb helyen lakik. Ezek a jellemzők összefüggnek a boldogsággal. De önmagában az intelligenciától nem leszünk boldogok. Akkor már sokkal többet számítanak a jó minőségű társas kapcsolatok.

Névjegy: Kovács Kristóf

- A Szegedi Egyetemen végzett pszichológusként, majd a Cambridge-i Egyetemen szerzett MPhil és PhD fokozatot

- Ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen dolgozott posztdoktori ösztöndíjasként, majd az Amszterdami Egyetemen kutatott.

- Fő érdeklődési területe a kognitív képességek egyéni különbségei.

- Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozik tudományos főmunkatársként, emellett a magyar és a nemzetközi Mensa felügyelő pszichológusa.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!