– Immár túl vagyunk az idei Media Hungary konferencián, a rendezvénysorozaton fiad, Tomi immár nem először adott elő. Hogy van? Nem fáradt?
– Amikor reggel 7-kor hívtam telefonon sí edzőtáborban, én is ezt kérdeztem tőle, mint általában, és ezt válaszolta még szinte félálomban. „Tudtad, mama, hogy a Supreme márka és a 'La Haine' című film együttműködése révén lesz egy új divat kollekció? Tudod, ez az a film, ami ’95-ben készült, Cannes-ban nagy siker volt, bevándorló srácokról szól. Egy csomó fashion téma is van benne…” Szóval 7/24-ben ebben a témában gondolkodik.
– Emlékszel arra a pillanatra, amikor szakmai szemmel figyeltél fel rá? Mikor futott át először a fejedben az, hogy ő influencerként sikeres lehet?
– Ne vicceljünk, hát hogy nézhetne a szülő a gyerekére úgy, hogy „fiam, legyél influencer!?” Mi sok szempontból egy viszonylag old school család vagyunk. Tomi mindig is nagyon tehetséges volt irodalmi, nyelvet érintő kérdésekben. Nagy témákat összehúzni kicsikre, ezeket összekapcsolni, és az érdekes részeket kiragadni. Amikor úgy döntöttünk, hogy Ausztriában sí fókuszú iskolára váltunk a Deutsche Schule Budapest német ágáról beágyazva a sikeres tanulmányi pályába – ekkor Tomi már tökéletesen beszélt németül –, rendkívüli lelkiismeret furdalásom volt. Megijedtünk: mi lesz most ezzel az oldalával…
– De szerencsére jöttek a cipők…
– Igen… Már több éve kitartóan emlegeti ezt a sneaker-fashion témát, új márkák után kutat, nagyon kitartóan... OK – mondtam, ha ezt szereted, hozd ki belőle a legtöbbet, így magyarul is fejlődsz. Utánajárt, így lett blogger, így kezdett cikkeket írni. Aztán jött a könyv ötlete is egy túl hosszúra sikerült előadás nyersanyagából. Most pedig már jön a következő.
– És a videózás?
– Az idegen világ volt mindnyájunknak. Aztán Dancsó Péter a Media Hungaryn egy reggelinél – miután Tomi megszólította – megkérdezte tőle, hogy miért nem inkább videózik, azt többen látják? Ez szöget ütött a fejében. Bánki Beni (pécsi diák, slammer) és apukája is nagyon biztatta. Ezek hatására lassan, valóban nagyon lassan barátkozott meg, illetve barátkoztunk meg a gondolattal. Ekkora kitárulkozásban ő sem gondolkodott. Már négy éve „szekált” minket azzal, hogy menjünk ki a berlini Videó Days-re, a legnagyobb európai YouTube találkozóra. El is mentünk 2015-ben és álltunk 3 órát, hogy bejussunk. Ő a német YouTube-on szocializálódott „online”, aminek örülök. Minden tudott erről a világról, és mindig mesélte, hogy szerinte itthon mi lesz. Összeveti a két Youtube-os világot, emlegeti a problémákat, az aktuális, ifjúságot érintő társadalmi kérdéseket, amelyeket a német, amerikai Youtube-ról ismer. Imád e történésekről mesélni, van mit mondania.
– Szerinted milyen tulajdonságai teszik őt alkalmassá erre a szerepre?
– Az előadások szempontjából úgy láttam, hogy mindig is nagyon jól tudott felnőtteknek mesélni. Régen is sokan azt hitték, hogy ezt talán mi, szülők forszírozzuk, hogy ő ilyen legyen. De nem! Jött ez az influencer-hullám a vállalatok életében, most hogy az új generáció elérése a központi témák közé került. Így esélye lett arra, hogy meghallgassák, és hogy előadásokat tarthasson cégeknél – ami mostanában rendszeresen történik. Óriási érzés. Az oxfordi nyári iskolai képzéssel – idén nyáron is megy, ezúttal leadership képzésre, és nagyon várja – pedig vállalati „látásmódot is” magára szed. Szeretettel készül mindig, ez szerintem jó.
– Mikortól és milyen formában támogatod őt ezen az úton? Másképpen: miképpen „menedzseled" a szakmai mindennapjait?
– Minthogy az anyukája vagyok, azt mondanám viccesen: a születése óta, de ez „anyukaság”, nem management. A kedvenc könyveimről mindig is meséltem neki, de gondolom, ez azért minden családban így van. Nem hiszem, hogy valami különöset tettünk. Mint anyuka, azt vallom, hogy ezer más dolgon túl két dolog biztosan fontos: kibontakoztatni a tehetségét, valamint amiben nem ügyes, ott csökkentsük a „gap”-et, azaz tudatosan tegyek azért, hogy ne legyen egyoldalú, találja meg több mindenben az örömet.
– Amikor beszélgettem Tomival, azt mondta, nagyon féltettétek.
– Igen! Nem is nagyon szeretett még csúszdázni se. Meg én sem szerettem, ha veszélyesebb dolgokat csinál… Aztán arra gondoltunk, hogy ez nem állapot, kicsit hagyjuk ezt az oldalát is kinyílni, így jött a síelés. Az ő világát pedig tőle, vele tanulom. Most már én is ismerem a Youtube-os, Instagram-on aktív fiatalokat, trendeket.
– Van, hogy elbizonytalanodsz nem túl sok-e számára a feladat, tevékenység?
– Folyamatosan. Bár mi egy ilyen dinamikus egyensúlyban élünk. A férjemnek is nagy öröme Tomi, és ő az, aki láthatatlanul is rendkívül sokat tesz érte. Kezdve azzal, hogy minden hétfőn hajnali fél 4-kor elviszi a suliba, majd hazajön és lenyomja a munkanapját.
– Hogyan pihentek?
– Az a legjobb, ha éppen sehova sem megyünk, csak úgy otthon vagyunk. Van egy lakóbuszunk is, nyáron a nyári sítáborokban abban fogunk lakni. Szóval szeretjük az életet!
– Mit tanácsolnál a hozzád hasonló, tehetséges gyerekek szüleinek?
– Nem vagyok az a magán tanácsadós típus... Nagy örömmel hallgatok meg barátokat, anyukákat Tomi dolgával kapcsolatban is, persze ettől még nem biztos, hogy megfogadom, amit mondanak. Mindenki másra vágyik, vagy más mértékben látja megvalósíthatónak a saját álmait. Az, hogy egy fiatal fiú meghódítja a világot, szerintem jó dolog. Tomi mutatta nekem az Oscar-díjas animációs filmet, ami Kobe Bryant kosárlabdázó monológjára épül. „Not the challenge called me, you called me" – mondja benne Kobe a kosárlabdának. Azaz a játékot kell szeretni, nem a kihívást! Én nő és anyuka vagyok, szerintem ez igaz, Tomi szerint szerencsére kell a kihívás is, de hát fiú gyerek, örülök, ha így látja.
– Mitől félted?
– Mértéktartó, nyílt gyerek. Így az olyan sablonoktól, hogy „elszáll” a népszerűségtől meg a drága cipőktől – na, ezektől egyáltalán nem. Egyébként meg: egész életemben csak féltjük. Autóban ül, meredek pályákon síel, ha lejön a sípályáról, akkor meg sisak nélkül a csúszós osztrák hüttékben van. Ilyen banális dolgokon aggódom vele kapcsolatban…
– Miképpen lehet tudatosan elkerülni a kiégést, ebben hogyan tudsz segíteni?
– Kiégés? Attól sem féltem! Megtanult rendszereket. Ezeket úgy hívják, hogy nyelvek. Aztán megtanult egy másik rendszert, a síelést. Ezek hihetetlen tudás-rendszerek. A sí nagyon bonyolult sport, egy mozgásban kell összehangolni az ösztönös és tudatos részeket. A cipőkön keresztül pedig eljutott egy csomó más érdekes témáig, márkák működését ismerte meg, és barátokat szerzett. Most van egy álma arról, mi lesz, ha nagy lesz. De ha máshogyan dönt később, az sem baj. Nem kell szerintem, hogy az energia hozadéka ott jöjjön ki, amiért beletettük. Örülök, hogy a német nyelvet, amit nagyon pici kora óra próbáltunk vele megszerettetni, ennyire a saját örömére hasznosítja most. Lehet, hogy egy teljesen új területet fog ilyen szeretettel továbbvinni, és mindezt, amit tanult, másképp hasznosítja majd a későbbiekben.
– Milyen örömöket, élményeket hoz számára, számodra Tomi szakmai sikere?
– Például azt, hogy hihetetlen szenvedéllyel beszél minden olyan témáról, amit beszippant. Kinyílt egy új világ előttünk. Van egy fő együttműködő partnere, Magyarország legtekintélyesebb és legnagyobb vállalata egy Tomihoz közel álló szektorban, velük nemcsak videós együttműködése van, hanem a cég életébe is több ponton bevonják. Ebből tanul, és ez szuper érzés. Mintha vállalati gyakorlaton is lenne. A csapatban alkotói oldalát is ki tudja próbálni, hiszen egy Magyarországon egyedülálló módon működő ügynökség csapattagja lett, ahol hozzá hasonló fiatalok dolgoznak nagy brandeknek. Ez számunkra is, számára is örömet okoz – és igyekszünk, hogy ez így is maradjon!
Névjegy:
Trunkné Dr. Jánosy Zsuzsanna
- pályáját a Scholz&Friendsnél kezdte, majd több, mint tíz éven át volt a Porsche Hungaria márkáinak marketingvezetője
- 2013-ban óta a BrandTrend ügyvezető társtulajdonosa
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
