- Mit kell tudunk Istvan Kovacsról? Mintha mindenhol ott lenne!
- A berlini UDK-ra jártam vizuális kommunikáció szakra, majd az egyetem elvégzése után - mivel érdekelt az újságírás - kisebb regionális lapoknál próbáltam ki magam. Ezt követően a kilencvenes években a SAT1-nél dolgoztam vágóként és szerkesztőként, majd amikor a Berlini Magyar TV-ben (BMT) megüresedett egy állás, jelentkeztem és ott kezdtem el dolgozni. Mivel mindig is szerettem volna hosszabb időt tölteni az anyaországban - a szüleim 56-os magyarok - így amikor felvetődött, hogy szükség lenne egy budapesti tudósítóra a BMT-nél, kaptam az alkalmon.

- Rögtön megtaláltad a helyed a hazaérkezésed után?
- Szakmai szempontból igen. De bírtam némi kulturális deficittel, ami okozott akkoriban egy kis problémát. Egyes interjúalanyokra nem tudtam kellően felkészülni, nem ismertem mindenkit, így előfordult - például az Operabálon vagy a Story Gálán - hogy miközben egy híres ember állt a mikrofonom előtt, mégis megkérdeztem tőle, hogy ő kicsoda. Volt aki megsértődött, volt, aki jól viselte - nagyon vicces szituációk alakultak ki, a nézők is szerették.

- S téged hogyan fogadtak? Ráadásul új életet kezdtél itt.
- Ennek már lassan tíz éve. Akkor még nem volt válság, mindenki lazább volt. Egyébként a rokonaimmal tartottam a kapcsolatot, s persze a szakmával is kerestem a lehetőségeket, de az először nem jár nagy sikerrel. Ám amikor a BMT és az Origó kötött egy megállapodást arról, hogy a tudósításaim helyet kapnak a Videán, akkor azért lassan megjött az ismertség is. De ilyen megállapodás volt az Indexel is így ott is látható a tudósításaim egy része. A Youtube-ra pedig egy rajongó töltötte fel a videókat.

- Azért az internet nagy lehetőséget adott neked.
- Az internet tényleg kinyitott egy kaput, de nem csak a videók megjelenése, hanem a reklámok terén is, hiszen a natív hirdetések elterjedése kapcsán engem is megkerestek az ügynökségek. Először arra gondoltam, hogy majd a kezembe kell vennem a mosóport, rámutatni és mondani valamit, de aztán megnyugtattak, hogy nem erről van szó. Az Unomedia kreatív igazgatója, Pálfai Domokos magyarázta el nekem, hogy ugyan azt kell csinálnom, amit eddig is, csak éppen egy adott témával összefüggően. Ki is derült, hogy az infotainment és a product placement az általam képviselt formátumban szerencsésen tud találkozni. De részt vettem a Léguti Betegek Országos Egyesülete (LÉBE) kampányában, de megtaláltak a kulturális rendezvények és kiállítások szervezői is. Emellett olyan is előfordult, hogy az egyik bank átvette az egyik riportomat, ami arról szólt, hogy mennyi idő alatt lehet valamire összegyűjteni a pénzt. Én akkor Fifinek, a tengeri malacomnak gyűjtöttem a műtétjére s ugyan hitellel, de megoldottuk a problémát. Egy pozitív kicsengésű tényfeltáró riport lett a történet vége, ami tetszett a banknak. Azt látom, hogy ez a hirdetési mód egyre népszerűbb. A tavalyi Média Hungary konferencián Pálfai Domokossal tartottunk is erről egy előadást.

- Mit gondolsz, mitől működik ez a hirdetési mód?
- Szerintem az emberek, főleg az új generációk nem szeretik, ha az arcukba tolják a reklámokat.

- S miért pont téged találnak meg ezek a lehetőségek? Önazonos vagy, esetleg pont azon a nyelven szólalsz meg, amit az utca embere is jól megért és kedvel?
- Bízom benne, hogy az önazonosság is fontos, illetve talán tetszik az embereknek az is, hogy magyar nyelven nem tudok olyan jól kibontani mindent. De az általam képviselt formátum tág keretek között mozog, hiszen egy tényfeltáró vagy száguldó riporter minden témát érinthet, míg mondjuk egy sport-blog csak főleg a sportvilág eseményeiről tudósíthat és csak arról a területről tud hirdetéseket befogadni.

- A videóidból az jön le, hogy egyszerűnek tűnő, de sokakat érdeklő kérdésekkel, témákkal állsz elő. Amik máshol nem biztos, hogy megjelennek.
- Ezt örömmel hallom, valóban próbálok olyan témákkal előjönni, amik máshol nem jelennek meg, vagy úgy kérdezni, ahogy mások nem teszik. Egyébként szerepeltem Hajós András Készhelyzet című műsorában is, de az utólagos véleményem az, hogy az ültetett interjú nem annyira az én világom, mivel a “száguldó riport” jobban testhez áll és a civileket is jobban szeretem kérdezni. Nagyon kedvesek voltak a sztárok is, de civilekkel való beszélgetés jobban fekszik.

- Neked talán a stúdió túlságosan is sterillé tud válni, úgy tűnik, inkább a spontán, azonnali reakciókra vagy kiélezve, az életszerű helyzetek jobban bejönnek neked.
- Nagyon jól megfogalmaztad, én nem tudtam volna ezt így körülírni.

- Élményt is adsz?
- Lehet, hogy így van. Úgy hiszem, hogy az eredeti kérdések, a szórakoztatás és az információ egyszerre történő alkalmazása is lehet érdekes és szexi a nézőknek, felhasználóknak.

- A szórakoztatásról áll két markáns vélemény: egyik szerint csak lapos és buta, illetve bulváros lehet, míg a másik szerint a szórakoztatást igényesen is lehet tálalni.
- Nem kérdés, hogy a szórakoztatás lehet igényes is. Az egy másik kérdés, hogy a tömegízlés és az igényesség kizárja-e egymást. Örök kérdés, hogy ez a két tényező mennyire tud találkozni. Vannak olyan szórakoztatók az iparban, akik mindkét tábort ki tudják szolgálni.

- Neked célod, hogy nagy tömegeket elérj, vagy elégedett vagy a jelenlegi pozícióddal?
- Jól érzem magam, de ha van lehetőségem arra, hogy minél több embert elérjek, akkor nem zárkózom el a lehetőségtől. Ha a televíziók látnak bennem fantáziát, annak csak örülök.

- Két riport között mivel töltöd az időd?
- Egyrészt kutatással a berlini magyar riportokhoz, de előadok és oktatok több főiskolán és egy egyetemen is. Másrészt rendezvényeken vagyok műsorvezető, illetve voltam zsűritag  és díjátadó a Szabadfogású Számítógép versenyen is, ahol a gyerekek nagyon jó munkákat adtak be.

- Fontos a humor számodra?
- Az, de nem mindig tudom eltalálni a nézők ilyenfajta igényeit. Olykor komoly akarok enni és nevetés a vége, máskor éppen fordítva sül el a dolog és csodálkoznak, hogy mit akar is ez a “messziről jött ember”.

- Tényleg, megkaptad már, mit szövegel itt ez a messziről jött ember?
- Konkrét ilyen esetre nem emlékszem, de lehetséges, hogy voltak, vannak ilyen kommentek.

- Viszont van tízezer követőd a Facebookon.
- Nem számít soknak ez a szám, de nem is foglalkoztam eddig ezzel profi módon, viszont erősen gondolkodom rajta, hogy tudatosabban használom majd, napi rendszerességgel posztolva.

- Esetedben itt jön be a TMC?
- A TMC Menedzsmenttel tervezünk egy komplexebb együttműködést, de ez egyelőre legyen meglepetés.

Követsd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!