Megkérdeztem az egyetemi hallgatóimat, automatizált járművön beérkezni „menőbb” dolog-e, mint robotpincérnek leadni a rendelést. Az utóbbitól még meg is ijedtek, mert az már túl emberszerű. Úgy érzem, a technológia-indukált strukturált folyamatok, a falanszteresedés egyre jobban tolja a szelet a profitszerzés, az „elszemélytelenedés” vitorlájába. Átfogó változásnak kell eljönnie, valami másnak a pénzorientáción és a hasznosságon túl. Maga Elon Musk hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy a mesterséges intelligenciát bejegyző vállalatok közt erős verseny alakult ki abban, hogy ki jegyeztet be újabb és újabb technológiát, és ez a verseny nem az emberekért küzd, hanem az elsőbbségért. Ő maga fogalmazott úgy, hogy erősebb szabályokra, szabályozottságra van szükség. Tudom, hogy kicsit sarkalatos, de még Sophie, a robot is kitért az interjúban a válasz elől, hogy megölné-e az embereket.

Humánus holisztikus szemléletmód szükségeltetik. Nagyobb hatékonyság, precizitás érhető el automata, fél-automata gyártósorokkal, úgy, hogy ezzel együtt emberi tevékenységre már nincs szükség, és a profit emelkedik. Kérdem én, ha nem lesz kereslet (lásd Keynes alapelméletét, ami a szabadon elkölthető keresleten alapult), akkor mi lesz?

Alapjövedelem, robotizáció, mesterséges intelligencia

Igen, természetesen látjuk azt is, hogy majdnem mindent keleten gyártanak, és még bőven van hely és ember a gyártósorok felépítésére, a legyártott termékek minőségbeli szegmentálására. Aztán újabb társadalmi kísérlet: a feltétel nélküli alapjövedelem, amit az utóbbi időben egyre többször, együtt említenek a robotizációval és a mesterséges intelligenciával. A humanitás előretörését a szervezetekben indukálja, kissé absztraktabb formában – és nem technológiai oldalról –, a lean stratégia. Minél jobban alakítod egyszerűbbre a folyamatot, annál nagyobb az esély, hogy hamar pótolhatod az alkalmazottat. Minél kevesebbet tud, annál jobb.

Fókusz az emberi videlekdésen
Az egyik gyorsétteremben, már külön sorban állhattam a rendelésfelvételnél, és még egy másikban az átvételnél (nekem a céhes gyártást juttatta eszembe), de ez a lean megvalósítása: aki pénztáros, ő csak „ennyit” tud. Könnyen pótolható, a folyamatokat nem zavarja, a profit nő, a kiesési idő csökken, de a nagybetűs Oktatást átalakítja (mind a kitanítás, mind a képzés oldalát tekintve, és ezt lásd nemcsak pénztárosi, hanem nagyobb spektrumban más menedzseri pozíciókra vonatkoztatva: például egyre több az általános menedzser „monoton munkával”, és egyre kevesebb a száma az igazi vezetőknek, a „sokat tudóknak”…).

A hatalmas alkalmazotti fluktuáció miatt, hasonlóképpen visszatérünk a pszichéhez (generációelmélethez), ahogy a korábban említett technológia miatti deviáns viselkedés okán a psziché felértékelődik. Egyre nagyobb fókusz helyeződik a cégeknél az emberi viselkedésre. Így a többgenerációs munkahelyek kénytelenek reagálni a változásokra. A folyamat közel sem egységes: a címkézéstől, a kicsúfolásig, és a lealacsonyításig terjed. Persze kivételek vannak, nekik köszönjük a példamutatást. Az egyik posztomra LinkedIn-en, – amit két BME-s hallgató írt arról, hogy freelancerek lesznek, ahelyett, hogy multinacionális cégeknél dolgoznának – 37 oldalnyi komment jött össze, döntően negatív (későbbi tartalomelemzés miatt kinyomtattam). Ez a fajta túlkapás is azt jelenti, hogy hiányzik az emberi megértés, még szervezeten belül is, és így könnyebb profitmaximalizálásra koncentrálni (az olyan platformsemleges, személytelen cél).

A megoldást ebben is a humánus megközelítés jelentené felsővezetői szinten, akár úgy, hogy a fluktuációmenedzsmentet felsővezetői, stratégiai szintre kellene emelni. Maga a téma most hot topic, emiatt hozzám egyre több munkáltatói márkázással kapcsolatos szakdolgozat érkezik (persze ez nem újkeletű fogalom, de a munkaerőhiány nagy úr, és most jött el annak az ideje, hogy HR és marketing funkciók még erőteljesebben kapcsolódjanak).

Cél a felelősségteljesebb jövő
A leghasznosabb közeljövőbeli tett: visszalépni az emberekhez! Valami új szervezetelméleti keretre gondolok, amely holisztikus a céget tekintve. Az emberrel, mint erőforrással foglalkozna, bölcsőtől-bölcsőig elven. És lazítani kellene azon a központi vezérlő elven és gondolkodásmódon (látjuk a társadalmi kísérletből is, hogy lazul a fizetési eszközhöz való hozzáállás), tehát a munka, érték, és a pénz orientáción. Egy felelősségteljes jövőt úgy érhetünk el, ha új alapokra helyezzük a folyamatainkat. Látjuk ezeket a tendenciákat, és részt veszünk benne, bár én is csak egy pár példát említettem, ami épp szembe jött velem, de minduntalan látom, hogy ez, amin vagyunk, nem egy „emberi” út.

A jövő gondolkodása és oktatása a szervezetekről, a menedzsmenttől térjen vissza ahhoz, aki alkotta, aki dolgozik, aki benne és érte él, nemcsak kézzel és aggyal, de rendelkezik szívvel és lélekkel is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!