És a robot megölné az embert?

És a robot megölné az embert?
A technológiai fejlődés által egyre távolabbra kerülnek egymástól az emberek, viszont a technológiai túlkapások, és viselkedésbeli zavarok miatt egyre nagyobb fókusz helyeződik az emberi psziché kutatására. Az együttérzés, az emberi megközelítés szervezetbeli átültetésének kora jött el.

Megkérdeztem az egyetemi hallgatóimat, automatizált járművön beérkezni „menőbb” dolog-e, mint robotpincérnek leadni a rendelést. Az utóbbitól még meg is ijedtek, mert az már túl emberszerű. Úgy érzem, a technológia-indukált strukturált folyamatok, a falanszteresedés egyre jobban tolja a szelet a profitszerzés, az „elszemélytelenedés” vitorlájába. Átfogó változásnak kell eljönnie, valami másnak a pénzorientáción és a hasznosságon túl. Maga Elon Musk hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy a mesterséges intelligenciát bejegyző vállalatok közt erős verseny alakult ki abban, hogy ki jegyeztet be újabb és újabb technológiát, és ez a verseny nem az emberekért küzd, hanem az elsőbbségért. Ő maga fogalmazott úgy, hogy erősebb szabályokra, szabályozottságra van szükség. Tudom, hogy kicsit sarkalatos, de még Sophie, a robot is kitért az interjúban a válasz elől, hogy megölné-e az embereket.

Humánus holisztikus szemléletmód szükségeltetik. Nagyobb hatékonyság, precizitás érhető el automata, fél-automata gyártósorokkal, úgy, hogy ezzel együtt emberi tevékenységre már nincs szükség, és a profit emelkedik. Kérdem én, ha nem lesz kereslet (lásd Keynes alapelméletét, ami a szabadon elkölthető keresleten alapult), akkor mi lesz?

Alapjövedelem, robotizáció, mesterséges intelligencia

Igen, természetesen látjuk azt is, hogy majdnem mindent keleten gyártanak, és még bőven van hely és ember a gyártósorok felépítésére, a legyártott termékek minőségbeli szegmentálására. Aztán újabb társadalmi kísérlet: a feltétel nélküli alapjövedelem, amit az utóbbi időben egyre többször, együtt említenek a robotizációval és a mesterséges intelligenciával. A humanitás előretörését a szervezetekben indukálja, kissé absztraktabb formában – és nem technológiai oldalról –, a lean stratégia. Minél jobban alakítod egyszerűbbre a folyamatot, annál nagyobb az esély, hogy hamar pótolhatod az alkalmazottat. Minél kevesebbet tud, annál jobb.

Fókusz az emberi videlekdésen
Az egyik gyorsétteremben, már külön sorban állhattam a rendelésfelvételnél, és még egy másikban az átvételnél (nekem a céhes gyártást juttatta eszembe), de ez a lean megvalósítása: aki pénztáros, ő csak „ennyit” tud. Könnyen pótolható, a folyamatokat nem zavarja, a profit nő, a kiesési idő csökken, de a nagybetűs Oktatást átalakítja (mind a kitanítás, mind a képzés oldalát tekintve, és ezt lásd nemcsak pénztárosi, hanem nagyobb spektrumban más menedzseri pozíciókra vonatkoztatva: például egyre több az általános menedzser „monoton munkával”, és egyre kevesebb a száma az igazi vezetőknek, a „sokat tudóknak”…).

A hatalmas alkalmazotti fluktuáció miatt, hasonlóképpen visszatérünk a pszichéhez (generációelmélethez), ahogy a korábban említett technológia miatti deviáns viselkedés okán a psziché felértékelődik. Egyre nagyobb fókusz helyeződik a cégeknél az emberi viselkedésre. Így a többgenerációs munkahelyek kénytelenek reagálni a változásokra. A folyamat közel sem egységes: a címkézéstől, a kicsúfolásig, és a lealacsonyításig terjed. Persze kivételek vannak, nekik köszönjük a példamutatást. Az egyik posztomra LinkedIn-en, – amit két BME-s hallgató írt arról, hogy freelancerek lesznek, ahelyett, hogy multinacionális cégeknél dolgoznának – 37 oldalnyi komment jött össze, döntően negatív (későbbi tartalomelemzés miatt kinyomtattam). Ez a fajta túlkapás is azt jelenti, hogy hiányzik az emberi megértés, még szervezeten belül is, és így könnyebb profitmaximalizálásra koncentrálni (az olyan platformsemleges, személytelen cél).

A megoldást ebben is a humánus megközelítés jelentené felsővezetői szinten, akár úgy, hogy a fluktuációmenedzsmentet felsővezetői, stratégiai szintre kellene emelni. Maga a téma most hot topic, emiatt hozzám egyre több munkáltatói márkázással kapcsolatos szakdolgozat érkezik (persze ez nem újkeletű fogalom, de a munkaerőhiány nagy úr, és most jött el annak az ideje, hogy HR és marketing funkciók még erőteljesebben kapcsolódjanak).

Cél a felelősségteljesebb jövő
A leghasznosabb közeljövőbeli tett: visszalépni az emberekhez! Valami új szervezetelméleti keretre gondolok, amely holisztikus a céget tekintve. Az emberrel, mint erőforrással foglalkozna, bölcsőtől-bölcsőig elven. És lazítani kellene azon a központi vezérlő elven és gondolkodásmódon (látjuk a társadalmi kísérletből is, hogy lazul a fizetési eszközhöz való hozzáállás), tehát a munka, érték, és a pénz orientáción. Egy felelősségteljes jövőt úgy érhetünk el, ha új alapokra helyezzük a folyamatainkat. Látjuk ezeket a tendenciákat, és részt veszünk benne, bár én is csak egy pár példát említettem, ami épp szembe jött velem, de minduntalan látom, hogy ez, amin vagyunk, nem egy „emberi” út.

A jövő gondolkodása és oktatása a szervezetekről, a menedzsmenttől térjen vissza ahhoz, aki alkotta, aki dolgozik, aki benne és érte él, nemcsak kézzel és aggyal, de rendelkezik szívvel és lélekkel is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!






Címkék: robot, robotika