Tényleg halva született a sharing economy?

Tényleg halva született a sharing economy?
Furcsa cikket jelentetett meg a Fast Company. A szerző azt boncolgatja, hogy vajon megöltük-e a frissen megszületett sharing economy-t? Nem tudom.

A legfrissebb olvasási élményemhez a tippet egy kedves olvasónktól kaptam. A Fast Company írásai között jelent meg a napokban a furcsa cím: A Sharing economy halott, s mi öltük meg.

Az tény, hogy a sharing economy oldalak egy része döglött. Az emberek az álomszerű eszköz megosztás helyett úgy tűnik akadályokba ütköznek. Vegyünk egy egyszerű példát, van egy fúrógépe a szomszédnak, akkor alkalmassá válik egy sharing economy oldal felhasználói igényeit kielégíteni. Igen ám, csak attól, hogy van fúrója, nem biztos, hogy szeretné azt kölcsönadni mindenkinek.

Aztán jön a másik probléma, hogy ha lenne kölcsönadásra alkalmas fúró, akkor is lehet, hogy aki kölcsön venné az ország másik csücskében lakik. Arról nem is beszélve, hogy mindkettőjüknek regisztrálniuk kell ugyanarra a szolgáltatásra, amelyen aztán megtalálhatják egymást. Ehhez meg kritikus tömeg kell/ene.

Ehhez jön az össze állami para, meg hatósági nyavajgás, hogy akkor ki is adózzon azért, hogy kölcsön adtam a fúrómat. Na ez nem annyira jó. Látjuk, hogy a közösségi kajamegosztóra kivonul a NAV, a közösségi autózást szintén folyamatosan szabályozni akarják. A felhasználó pedig nem szereti, ha a NAV a fúrógépe miatt rászáll. 

Mi következik ebből jön egy csomó szolgáltatás, amitól azt gondoltuk, hogy majd jobb lesz, közösségibb lesz, ami egy idő után azért fekszik majd ki, mert ugyan lenne pénze fejlődni, mert minden megszállott befektető ebbe dobja felesleges millióit, de az állam sok helyen lehetetlen helyzetbe hozza a szolgáltást.

A sharing economy tahát alapvetően egy nagyszerű találmány, azonban láthatóan ellenőrizhetetlen és értelmezhetetlen az állami adminisztráció számára, ezért sokkal egyszerűbb üldözni, nyomorítani, mint megérteni és a helyén kezelni.

Kiválóan működnek a nem igazi sharing economy oldalak, ahol érthető a történet van egy eladó, kiadó, aki kiadna, eladna... itt óriási a nyüzsgés és majd persze az állam itt is odafigyel, hogy a felhasználó ne bújhasson ki az adó alól.

A kölcsönadást, az egymás segítését célzó oldalak azonban egyre másra dőlnek be. Magyarországon konkrétan még alig születtek meg. A közösségi finanszírozás itthon hasonló cipőben járva, kultúrálisan megalapozatlan jelenség, amely akár működhetett volna, de valahogy mégse. Majd a Kickstarteren segítjük a hazai és nemzetközi sikereket, szerzünk új órát, vagy 3D szemüveget.

Nincs a sharing economyban igazi erő mostanában, senki sem tudja miként lehetne valahogy újra felfuttatni az emberek segítő szándékát, az egymással való megosztásra talán már iskolában kellene alapozni, hogy az elkövetkező években felnőjenek azok a fiatalok, akik már nem lesznek restek kölcsönadni a családi fúrógépet másoknak. Addig a sharing economy megmarad szép álomnak, kergethető illúziónak.