Szabad piaci döntés, vagy fejlesztési diktatúra?

Szabad piaci döntés, vagy fejlesztési diktatúra?
A szabadság, illetve a szabad piac eszméjéért az újkori történelemben sokan és sokat küzdöttek, ám ami manapság az egyes szakmákban történik, az sajnos távolról sem emlékeztet a szabadságra. Legalábbis a technológia világában csöppet sem. A szabad választás manapság illúzió, különösen azon üzleti döntéshozók számára, akik éveken át az olcsónak tűnő technológiai megoldást választották.

A kedvezményesen beszerezhető hardverek és az olcsónak tűnő célszoftverek évek múltán jóval többe kerülhetnek.

Mert hogyan is épül fel az informatikai "vasat" és hozzá tuti-biztos megoldásokat kínáló vállalatok modellje? Valahogy úgy, ahogyan az angol gyarmatosítók letarolták az ázsiai piacokat. Sokszor emlegetett példa a szinte ingyen osztogatott petróleumlámpák esete. Erre az őslakosok rácsodálkoztak, és mivel bagóért megvehető volt, hozzá fillérekért volt az üzemanyag is. Csakhogy miután széles körben elterjedtek a petróleumlámpák, az emberek hozzászoktak a kényelmes, a gyertyánál világosabb esti fényhez, megkezdődött a petróleum árának tudatos emelése.

Nincs új a nap alatt: ugyanezzel a jól bevélt módszerrel dolgoznak a profi és a másodvonalas elektronikai megoldásszállítók is. A "beetetési" időszakban visszautasíthatatlan árajánlatokkal, aktív és sokszor agresszív marketingkampányokkal vezetik be termékeiket egy-egy réspiacra. Pár év elteltével persze le is akarják aratni az elvetett magokat, ilyenkor persze nagyon vastagon fog a ceruza. Az a cégvezető pedig, aki áttérne más, lényegesen olcsóbb vagy jobb, rugalmasabb megoldásra, gyakorlatilag tehetetlen. A speciális célhardvereken futó, semmivel sem kompatibilis, fogyasztókat kiszolgáló alkalmazásokról szinte lehetetlen "lekattanni". Olyan nagy befektetés kellene a megújuláshoz, hogy egyszerűen nem éri meg lecserélni az egykor értékes, ma töredék áron értékesíthető célhardvereket.

A 22-es csapdája ez, mert a komplett csere méregdrága, a rendszerek toldozgatása-foltozgatása pedig ügyféloldalon okozhat jelentős fennakadásokat. Azaz a növekedés egyetlen józan útja, ha ugyanattól a szállítótól vásárolunk újra, ahol egyszer már elköteleztük magunkat. És ezt persze pontosan tudja a szállítónk, aki gyakorlatilag kénye-kedve szerint árazza be termékeit. Ráadásul egy cégvezetőnek még az a rugalmassága is igazi illúzió, hogy a legerősebb versenytárstól rendel. Ha ugyanis az eredeti piacfoglaló cég jól végezte a munkáját, akkor mire már az árakat emeli, addigra egy-egy kis piacon, mint mondjuk a magyar, már nem is igazán marad erős konkurens. Hiszen a kvázi szabvánnyá vált terméket használja szinte mindenki. Egy új belépőnek tehát legalább akkorát kell álmodnia, mint a néhai Steve Jobsnak, akinek a semmiből kellett visszahoznia egykori cégét a Microsoft ellenében. Tegyük hozzá a hatalmas géniusza, tőkéje és szerencséje ellenére is csak részben sikerült mindez. Még a szintén zseniális Google-lel együtt sem tudták megtörni a Windows vagy az Office rendszerek hegemóniáját. A köztudatba kerülő kvázi szabványok a legerősebbek. A megszokás nagy úr, a technológiában pedig különösen. Így válik az első pillanatra csinosnak tűnő, ékes karkötő pár esztendő alatt bilinccsé, méghozzá olyanná, amelyből Houdini sem tudna sérülés nélkül kiszabadulni…

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. ...