Szabad piaci döntés, vagy fejlesztési diktatúra?

Szabad piaci döntés, vagy fejlesztési diktatúra?
A szabadság, illetve a szabad piac eszméjéért az újkori történelemben sokan és sokat küzdöttek, ám ami manapság az egyes szakmákban történik, az sajnos távolról sem emlékeztet a szabadságra. Legalábbis a technológia világában csöppet sem. A szabad választás manapság illúzió, különösen azon üzleti döntéshozók számára, akik éveken át az olcsónak tűnő technológiai megoldást választották.

A kedvezményesen beszerezhető hardverek és az olcsónak tűnő célszoftverek évek múltán jóval többe kerülhetnek.

Mert hogyan is épül fel az informatikai "vasat" és hozzá tuti-biztos megoldásokat kínáló vállalatok modellje? Valahogy úgy, ahogyan az angol gyarmatosítók letarolták az ázsiai piacokat. Sokszor emlegetett példa a szinte ingyen osztogatott petróleumlámpák esete. Erre az őslakosok rácsodálkoztak, és mivel bagóért megvehető volt, hozzá fillérekért volt az üzemanyag is. Csakhogy miután széles körben elterjedtek a petróleumlámpák, az emberek hozzászoktak a kényelmes, a gyertyánál világosabb esti fényhez, megkezdődött a petróleum árának tudatos emelése.

Nincs új a nap alatt: ugyanezzel a jól bevélt módszerrel dolgoznak a profi és a másodvonalas elektronikai megoldásszállítók is. A "beetetési" időszakban visszautasíthatatlan árajánlatokkal, aktív és sokszor agresszív marketingkampányokkal vezetik be termékeiket egy-egy réspiacra. Pár év elteltével persze le is akarják aratni az elvetett magokat, ilyenkor persze nagyon vastagon fog a ceruza. Az a cégvezető pedig, aki áttérne más, lényegesen olcsóbb vagy jobb, rugalmasabb megoldásra, gyakorlatilag tehetetlen. A speciális célhardvereken futó, semmivel sem kompatibilis, fogyasztókat kiszolgáló alkalmazásokról szinte lehetetlen "lekattanni". Olyan nagy befektetés kellene a megújuláshoz, hogy egyszerűen nem éri meg lecserélni az egykor értékes, ma töredék áron értékesíthető célhardvereket.

A 22-es csapdája ez, mert a komplett csere méregdrága, a rendszerek toldozgatása-foltozgatása pedig ügyféloldalon okozhat jelentős fennakadásokat. Azaz a növekedés egyetlen józan útja, ha ugyanattól a szállítótól vásárolunk újra, ahol egyszer már elköteleztük magunkat. És ezt persze pontosan tudja a szállítónk, aki gyakorlatilag kénye-kedve szerint árazza be termékeit. Ráadásul egy cégvezetőnek még az a rugalmassága is igazi illúzió, hogy a legerősebb versenytárstól rendel. Ha ugyanis az eredeti piacfoglaló cég jól végezte a munkáját, akkor mire már az árakat emeli, addigra egy-egy kis piacon, mint mondjuk a magyar, már nem is igazán marad erős konkurens. Hiszen a kvázi szabvánnyá vált terméket használja szinte mindenki. Egy új belépőnek tehát legalább akkorát kell álmodnia, mint a néhai Steve Jobsnak, akinek a semmiből kellett visszahoznia egykori cégét a Microsoft ellenében. Tegyük hozzá a hatalmas géniusza, tőkéje és szerencséje ellenére is csak részben sikerült mindez. Még a szintén zseniális Google-lel együtt sem tudták megtörni a Windows vagy az Office rendszerek hegemóniáját. A köztudatba kerülő kvázi szabványok a legerősebbek. A megszokás nagy úr, a technológiában pedig különösen. Így válik az első pillanatra csinosnak tűnő, ékes karkötő pár esztendő alatt bilinccsé, méghozzá olyanná, amelyből Houdini sem tudna sérülés nélkül kiszabadulni…


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. ...