Oszd meg, hogy uralkodj!

Oszd meg, hogy uralkodj!
Uber, Airbnb, Kickstarter, TaskRabbit, Freelancer – a járművek, a szállások, a tőke, a munkaerő vagy épp a szabadúszók kapacitásának megosztásán alapuló, angolul Sharing Economy gyűjtőnéven emlegetett online szolgáltatások fenekestől forgatják fel a hagyományos üzleti modelleket. Ez a buzzword (bűvös szó) aligha csak egy-két szezont fog megélni. A jelenség az internet felbukkanásához hasonló, mélyreható változásokat hoz majd magával. Amerikában például már 30 százalékkal csökkent a fiatalok autóvásárlási kedve, részben az jármű-megosztó oldalak előretörésének köszönhetően!

Manapság már minden évre jut valami bűvös szó (trendi kifejezéssel: buzzword), ami az aktuális trendet, vagy inkább hype-ot jelképezi. Pár éve a (számítási)felhő, majd nemrég a big data volt ilyen, amelyek fontos trendek, de főképpen az IT cégek eladási stratégiáit támogató nagy, kreált fogalmak. Kicsit hasonló az Internet of Things (IoT), azaz a dolgok-tárgyak internete is, ami persze szintén nagyon fontos jövőformáló erő, ám még mindig az előbb említett két fogalomhoz hasonlóan inkább a hardver, szoftver és kapcsolódó szolgáltatások iránti jövőbeli kereslet gyártói-szolgáltatói formálásának okos támogató eszköze, semmint a gazdaság alapjainak igazi megremegtetője.

Az Internet Hungary 2014-es konferenciájának hívószava azonban egy, a fentieknél sokkalta fontosabb, életünket valóban mélyebben érintő trendre, tendenciára hívja fel a figyelmet. Az „Oszd meg, hogy uralkodj!” jelmondat a megosztáson alapuló gazdaságra (sharing economy) utal, ennek az új jövő-hype-nak az egyre reálisabbá váló képét vetíti elénk.

Persze a nagy világtendenciák mindig egy-két év késéssel kelnek át az Elbán, érkeznek el hozzánk, az egykori vasfüggöny mögötti világba. Ugyanakkor a taxisok tiltakozása az Uber közösségi „fizetős autóstoppos” szolgáltatása iránt már Budapesten is formálódik. Persze érdekes módon éppen a hatalmas „huhogás” ismerteti meg mind több emberrel, hogy egy netre kötött okostelefonnal a kézben túl lehet lépni a kereteken. A-ból B-be sohasem volt ennyire könnyű eljutni, mint manapság.

Szálloda? Ugyan már!

Az is egyre gyakrabban esik meg, hogy valaki akár előzetes szállásfoglalás nélkül vetődik egy adott városba. Akadt olyan, turizmusban jártas menedzser, aki – a régi reflexektől vezérelve – este beesett egy négycsillagos magyar szállóba. A recepcióstól kért egy árat, mondván, minek fizessen a szálló 30 százalék jutalékot az online foglalásért egy nagy külföldi szállásfoglaló oldalnak. A rendszert azonban annak ellenére sem tudta „meghekkelni”, hogy magánszállóról volt szó. Az alkalmazottként ott posztoló hotelportás a 25 ezer forintos listaárat ajánlotta és nem is tágított e mellől. Mivel emberünk fáradt volt, nem akart tovább sem vitatkozni, sem keresgélni, kisétált a szálló elé, iPhone-ján pedig 3 perc alatt lefoglalta az egyik legnagyobb online oldalon ugyanazt a szobát, csak éppen féláron! Amikor visszasétált a pulthoz az online visszaigazolt szállásfoglalással, ami egy ismert nemzetközi szájton bonyolódott, a recepciós kényszeredett mosolya érthető is volt, hiszen a szálló így a fél árnak is csak a 70 százalékáért adta neki oda végül ugyanazt a szobát. A bő egy éves történet azonban ma már még meredekebb lenne: az Airbnb-n a közelben talált volna akár egyszerű, akár különleges magánszállást is hősünk, a szálló bevétele pedig nem a listaár harmada, hanem ma egészen pontosan nulla lenne. Nem véletlen, hogy a nagyvárosi taxisok és szállodatulajdonosok most már nálunk is fogják a fejüket, mint szinte mindenütt a fejlett világ nagyvárosaiban.

A következők, akiknek a megosztás alapú gazdaság újabb fejfájást okozhat, az a szórakoztatóipar, hiszen tartalmaik még a legális csatornákon is jóval olcsóbbak lesznek (lásd külön, lap alján).

Nem kell már az álomautó?

Hosszabb távon viszont újabb, stabilnak tűnő üzletágak modelljét rengeti meg a sharing economy. A következők ugyanis maguk az autógyártók, a mögöttük felsorakozó elképesztően nagy beszállítói és szolgáltatói lánc, sőt a nagyhatalmú olajcégek lehetnek. Mert autóra a modern társadalmakban mindig lesz szükség, de könnyen lehet, hogy közel sem ugyanennyire. Mert például az Uber is bevezeti az UberPool szolgáltatást, amivel, ha az applikációban autót rendelünk, több utastársat is felvehetünk, még tovább csökkentve ezzel a költségeket. Ha pedig mindez elterjed, végső soron jóval kevesebb autó is elegendő lesz majd, és a trásadalmi szintű benzinfogyasztás is érezhetően csökkenhet a távolabbi jövőben.

Az AAA Foundation for Traffic Safety kutatása szerint Amerikában 2007 és 2011 között csaknem 30(!) százalékkal zuhant a 18-34 éves korosztálynak eladott autók száma, pedig itt egy lassan három éves kutatásról van szó.

Igaz a válság hatását is tükrözi ez, azt azonban a pénzügyi krízis aligha magyarázza, hogy a jogosultság első évében a tinédzserek 44 százaléka kért csak jogosítványt, pedig Amerikában semmi, még KRESZ vizsga sem kell ehhez. Nem is olyan régen még a szabadság utánozhatatlan érzését jelentő autótulajdonlás tehát alapjaiban változik.

Minek is autó, vagy akár nyaraló, ha nemcsak a biciklivel, de az okostelefonnal is bármikor, bárhová el tudnak jutni, nem csak az Uberen, de mondjuk egy fapados jegyfoglalással is. Ugyanígy bérelhető elképesztően sok szállás az Airbnb-n és millió más helyen, úgy, hogy év közben nem kell füvet nyírni és ezer más költséget fizetni egy tóhoz közeli, retró faházért, amely végső soron jóval drágább és sokkal kényelmetlenebb mint egy négycsillagos wellness szálló 1-2 hétre.

Ha pedig a fiatalabbak (és ma már a középkorúak) venni akarnak valamit, akkor eszük ágában sem lesz a hipermarketig elzötykölődni, helyette előkapják a telefont és pár pöttyintéssel megrendelik és ki is fizetik az árut, amelyet az ajtójuk elé tesz le a fuvarcég.

Ha pedig valami különlegességet, ritkaságot keresnek, legyen az egyedi termék vagy spéci szolgáltatás, nem veszik nyakukba a várost, nem telefonálgatnak ismerősöknek mint anno a szüleik tették. Ehelyett egy gyors netes kereséssel átvágják a gordiuszi csomót, persze alapos ár összehasonlítás után megrendelik az alkatrészt vagy kiegészítőt, esetleg magát a vízszerelést, esetleg legfeljebb elballagnak átvenni a dolgot, bár azt is egyre kevésbé.

Sőt, már egy új kertészt is érdemesebb a TaskRabbit segítségével keresni (persze most még csak 17 amerikai nagyvárosban) vagy ha egyedi webfejlesztési projektet indítanánk, akkor ott a Freelancer. „Őrült” feltalálók és vizionáriusok pedig letesztelhetik ötletük életképességét a Kickstarteren vagy az IndeieGogo-n. Ha itt nem kapnak pénzt, akkor még mindig kölcsönkérhetnek a Lending Club vagy a Zopa oladalain. Ha egy briliáns elme elakad, akkor a legjobb egyetemek online kurzusait végezheti el a Coursera oldalon, vagy ha nem akar a dolgok mélyére hatolni, akkor gyorstalpaló videó-kurzusokat nézhet a Skillshare portálon. Ha valamelyik munkájához szerszámot vagy akár drága, profi fényképezőt esetleg rendezvény kelléket kell béreljen, akkor a Zilok segít ebben. De ruhát is vásárolhat könnyedén a Poshmark oldalon. És akkor még nem is beszéltünk az online fizetési rendszerek tucatjairól, amelyek akár egy SMS vagy e-mail segítségével kiváltanak több banki szolgáltatást, például a magánszemélyek közti átutalási tranzakciókat, vagy épp leegyszerűsítik a kártyás fizetéseket.

De hová is futhat ki pár éven belül a megosztáson alapuló társadalom? Végső soron oda, hogy a fogyasztói civilizáció elképesztő túltermelése legalább a fejlett világ nagyvárosi fiatalsága körében csökken, drámai módon átalakul. Mindez azonban már nem csupán az adott év buzzword-je, hanem egy sokkal nagyobb hatású hívószó, amivel ideje lesz a gazdaság meghatározó szereplőinek is közelebbről foglalkozniuk, sőt megbarátkozniuk. Nem csak a taxisoknak és a szállodásoknak kell tehát rövidesen tiltakozniuk, hiszen a megosztás vezérelte gazdaság, a sharing economy vadonatúj üzleti modelleket követel rövidesen szinte minden szegmensben.

Halaska Gábor

 

Hatás a médiaiparra

A cikkben említettekhez hasonló hullám söpör végig nyugaton a távközlési cégek, a kábelszolgáltatók vagy más médiavállalatok háza táján is. A CD-k és újabban a DVD-k kihalása és az ingyenes online tartalmak dömpingje miatt a távközlési-, média- és a szórakoztató szektor talán a legfelkészültebb az új forradalom eseményeire. Értsd, aki eddig nem vérzett el, az talán ezt is túléli majd…

Az ingyenes online videó, zene és médiatartalmak mellett ugyanis még a szuperolcsó online tékák, hírgyűjtők és filléres távközlési megoldások (lásd Netflix, Hulu, Viber, Snapchat, Facebook, Microsoft-Skype, Flipboard és társaik) tarolnak, egyszerűen tarthatatlanná téve a nem is olyan rég még elképesztően jövedelmező és kiterjedt üzleteket.

Persze az internet-elérés árát még úgy-ahogy igyekeznek tartani a telco cégek, de ez az „utolsó bástya” is lassan elesik. Például az olyan projektekkel, mint a netezést világszerte segítő FON közösségi hálózat, amely 13,5 millió ingyenes WiFi hotspotot ad tagjai kezébe, vagy épp a nem is oly távoli jövőben megvalósuló Google Loon projekt, amelyben 32 kilométer magasságban kószáló sztratoszféra ballonokról szórnának a világ elmaradott, távoli pontjain ingyenes WiFit. Nem lenne meglepő, ha a távközlésből elbocsájtott mérnökök e ballonokat levadászó „légvédelmi ütegeket” terveznének pár éven belül…

Az olyan filléres, mégis legális digitális videótékéktól, mint a Netflix vagy a Hulu a kábeltévé cégeket nálunk csak három dolog menti meg: az ismert magas digitális írástudatlanság, ami az angoltudás hiányával párosul, illetve még egy valami: a hatalmas magyar verseny. Ez utóbbi miatt ugyanis olyan drámaian alacsonyak nálunk az árak (már havi 4 ezer forint körül kábeltévé, internet és telefon együtt kapható a nagyvárosokban), hogy ezért nem éri meg netflixet előfizetni (nem is egyszerű magyar IP címről), ahol ráadásul a filmek fő nyelve az angol.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Halaska Gábor

Dr. Halaska Gábor Figyelő hetilap rovatszerkesztője, startup szakértő diplomáit az Államigazgatási Főiskolán és az ELTE Jogi Karán szerezte. A kilencvenes évek eleje óta dolgozik újságíróként. …