Közösségi oldalak a tanulásért

Közösségi oldalak a tanulásért
Manapság a Facebook, Youtube, Twitter és hasonló online médiumok ejtik rabul jelenkorunk diákságának jelentős szabadidejét. Arról lehetne vitatkozni, hogy ez a fajta szocializáció épp hasznos vagy káros, de az biztos, hogy a tanároknak egyre komolyabb csatákba kell bonyolódniuk a diákság visszahódításáért.

. Persze felmerül a kérdés, hogy miért is akarnánk őket kiszakítani az internet világából, vagyis természetes közegükből, ahol oly sok időt töltenek, ha egyszerűen ki lehet használni ezeknek a közösségi oldalaknak a sikerét különböző tanulmányi célokra is. A lehetőségek tárhaza korlátlan, csak egy kellően lelkes tanár kell hozzá, aki a modern technológia tárházát kiaknázva gondolkodásra és interakcióra motiválja diákjait, és végeredményben hasznos tudással vértezi fel őket.

Fiataljaink, vagyis a jövőt formáló nemzedék, már számítógépek között cseperedett és mondhatni az anyatejjel szívta magába a technológia minden csínját-bínját. Számukra az internet nem valami titokzatos doboz, hanem a valóság, mely épp oly része a mindennapjaiknak, mint a esti fogmosás. Ezzel szemben a hagyományos iskolarendszer oly keveset változott az elmúlt időben, és így képtelen lépést tartani a diákság igényeivel. Ne tagadjuk, vannak próbálkozások: flancos informatika termek, e-napló és interaktív táblák, amikkel a tanulás egy új dimenzióját kívánják megnyitni a diákok előtt. Nem mintha nem lehetne tanítani okos-tábla nélkül ugyanúgy, de nem titok, hogy az elsődleges vonzereje ezeknek az eszközöknek az újdonság, vagyis hogy jobban lekössék a padban fekvő, vagy szerencsésebb esetben ülő, diákok figyelmét.

Mit lehet tenni, amikor az otthoni munkára kerül a sor? Ott nem lesz interaktív tábla, csak az asztal felett görnyedős házi feladat írás. Szerencsére már ez sem teljesen igaz és egyre több és több tanár ismeri fel, hogy nemcsak lehet, hanem szükséges is, hogy mindenféle online kapcsolatot tartani diákjaikkal. Kétlem, hogy bármely középiskolai vagy egyetemista diák ne lenne tagja legalább 5-6 olyan Facebook csoportnak, melynek elsődleges feladata az ismeretanyagok megosztása. Jelentheti ez a tételek, jegyzetek vagy puskák terjesztését, a lényeg az, hogy egyfajta tanulóközösség jön így létre, ahol a diákság kooperálhat, tanakodhat, egymást segítve és kérdéseket megválaszolva fejlődhet mindenki. Ennél még hasznosabb tud lenni, ha a tanár is tagja a csoportnak és személyesen válaszol a felmerülő kérdésekre, illetve a tananyaghoz kapcsolódó érdekes linkekkel, videókkal bombázza tanítványait. Mondhatjuk, hogy ez mindkét fél számára win-win, hiszen a tanár örül, mert a diákok többet és hatékonyabban tudnak tanulni, és a tanulók is segítséget kapnak.

A Babson Survey Research Group 8000 egyetemi tanárt kérdezett meg felmérésében és meglehetősen izgalmas trendeket sikerült feltárnia. A megkérdezettek 55%-a használja a közösségi oldalakat szakmai célokra és 41%-a él velük a tanórák keretében is. Az is kiderült, hogy ez nem csupán egy bizonyos weboldalra korlátozódik, hanem számos oldalt használnak különböző célokra. Így például Pinterest-en gyűjtik össze az egy témához kapcsolódó tartalmakat, Wikipedia cikkek bővítésére buzdítják diákjaikat és Twitter-en csevegnek bizonyos témákban.

Talán első hallásra gyanús, hogy mit lehet egy 140 karakter hosszú üzenetben tanítani, mégis meglepően sok tanár alkalmazza ezt az eszközt. Leggyakoribb az előre meghirdetett Twitter kérdés-felelet est, amikor a tanulók szabadon kérdezhetnek a prof.-tól a tanult témában, és rögtön választ is kapnak kérdéseikre. A gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon is kihasználják a diákok ezt a lehetőséget, így akár fél óra alatt 150 tweet is érkezhet vitaindító kérdések formájában. Egy irodalomtanár hasonló, diákokat megmozgató akció sikerességéről számolt be, amivel nemcsak növelni tudta az osztály lelkesedését, de közelebb is tudta őket hozni a tananyaghoz. Arra kérte diákjait, hogy egy könyv alapján kiosztott karakterek nevében tweet-eljenek egy hétig. A csoport egy hét leforgása alatt 400 tweet-et küldött, és biztos, hogy még az is kedvet kapott elolvasni a darabot, akinek eredetileg nem állt szándékában, csak hogy érdemben részt tudjon venni a mókában.

Láthatjuk, hogy ha okosan használják, akkor valóban elég lehet az a 140 karakter. Ennek extrém példája a Swedish Twitter University 2011-es akciója, amikor egy egész egyetemi előadássorozatot tettek közzé tweet-ek formájában.

Mivel a közösségi oldalaknak nem feltétlenül a legfontosabb feladata a tanulás színterének megteremtése, ezért gyakran kompromisszumot kell kötniük a tanároknak funkcionalitás tekintetében. Az igény és érdeklődés azonban olyan nagy, hogy az elmúlt időben számos szervezet fejlesztett ki olyan weboldalakat, ahol egy “online tanteremhez” hasonlóan teremtik meg a tanulás lehetőségeit. Khanacademy, Edmodo és a Google Classroom a nagyágyúi ennek a piacnak. A tanár csak feltölti az anyagot, vagy kiválasztja az előre elkészített témák közül a diákjai számára a feladatokat és figyeli a fejlődést, aktivitást. Kvízek, dolgozatok, beadandó esszék mind egy helyen gyűlnek össze és online is kerülnek értékelésre. A legjobb az egészben - mondják a fejlesztők - hogy így több idő marad, hogy a tanórán csak a kritikus részeket beszéljék meg és a nehézségekre tudjanak koncentrálni. A Google külön hangsúlyt fektet a Hangout-okra, ahol videó chat-elni lehet a tanárokkal, illetve a közös Google Docs szerkesztésre, amiben a diákok együttműködve tudnak dolgozni.

Mindez persze elméletben csodásan hangzik, de ezek a tanulást megcélzó oldalak, már nem ugyanazt az élményt nyújtják, mint például egy Facebook csoport. Ezeknek már “munka szaga van”, ami lássuk be kevés örömöt rejthet egy diák számára. Itt nem a News Feed-ben (magyarul: Hírekben) a kutyás, bulizós képek között jelenik meg a földrajz kvíz, így hiányzik a természetes interakció, ami a hagyományos közösségi médiában oly csalogató. Mivel a Facebook-ot legtöbben személyes célokra használják, ezért ha ott találkoznak szembe valamilyen érdekesség álcájába bújtatott tananyaggal, akkor észrevétlenül ragad rájuk a tudás. Ezzel szemben ha külön kell bejelentkezni egy oldalra, ahol nincs chat, sem cicás videók, az sokkal inkább tűnik száraz tanulásnak.

Nem elég, ha csupán a tanárok oly lelkesek, mert csak akkor lesz hatásos a közösségi média bevetése a tanítási arzenálban, ha a diákság is örömét leli benne, és szívesen vesz részt az ehhez kapcsolódó tevékenységekben szabadidejében is. Egy nemrégiben elkészített felmérés épp ezeket a létfontosságú kérdéseket taglalja. A tanulás céljára létrehozott Facebook csoport tagjainak visszajelzései erős bizalomra adnak okot. A tanulók többsége a kísérlet után úgy érezte, hogy többet tanult a csoportnak köszönhetően és örömmel részt venne ilyen kezdeményezésekben máskor is. Sokan megjegyezték, hogy mennyire tetszett nekik, hogy társaik reagáltak és hozzászóltak egymás kérdéseihez, gondolataihoz kommentek formájában. Vagyis valódi interakciót, kétoldali kommunikációt segített elő a Facebook-os jelenlét, ahol a tanagyag lett a témája a hétköznapi beszélgetéseknek is. Összefoglalva, majdnem mindenki egyetértett abban, hogy megérte az extra idő- és energiaráfordítás a projektre.

A tanárok észrevételeit a Person & Babson kutatása gyűjtötte össze, mely tanulókéhoz hasonló pozitív visszajelzésekről számolt be. 59% vélekedett úgy, hogy az online tanulási lehetőségek segítenek egy jobb tanulási környezetet teremteni. A legörömtelibb fejlődésről a tanulókkal való kommunikáció területén számoltak be, melyről 79% gondolta úgy, hogy javult a közösségi médiának hála. A sikereken felbuzdulva több, mint 20%-al növekedett azoknak a tanároknak az aránya, akik közösségi oldalakat is használnak a tanórákon.

Láthatóan elindultak az úton a jövő generációt nevelő tanárok, hogy az ifjúságot a közösségi média segítségével vigyék közelebb a gondolkodáshoz és tudáshoz. Bizonyára az út rögös lesz, és sok időre lesz szükség, mire bevett szokás lesz minden tanár eszköztárában a Facebook-ozás. Habár a Google Classroom bemutató videójában egy 70 év körüli tanítónőt is szerepeltetnek, annak a valószínűsége, hogy itthon a tanároknak akárcsak a fele is élni fog ezekkel a lehetőségekkel az elkövetkezendő évtizedben elég csekély. Talán majd ha a mai fiatalok állnak a katedrán tanárként, akkor épp oly része lesz a tantervnek a közösségi média használata, mint a táblára írás. Hisz már most nyilvánvaló, hogy milyen egyedülálló lehetőségeket tartogat, ha a tanítás szolgálatába állítjuk az új generációi második otthonát, a közösségi portálokat.