Szélesebb körben használt, gyorsabb algoritmusokkal, a gépi tanulás kulcstényezővé válásával, magasabb szintű automatizációval, a mesterségesintelligencia-megoldások robbanásszerű elterjedésével és az interakciós lehetőségek bővülésével ember és számítógép viszonya folyamatosan változik, s közben a számítógép fogalma is átalakul. Az ember-komputer interakció (human-computer interaction, HCI) szakkifejezés – és kutatási terület – arra is utal, hogy míg más eszközök, például a kalapács, ásó stb. csak szűk rendeltetési területükön használhatók, használatuk egyirányú, addig a változatos problémák megoldására alkalmas számítógép reagál ránk, mindig van visszacsatolás: kétoldalú kommunikációt folytatunk vele.

Az interakció kezdetben szöveges, alacsony színvonalú és lassú volt, de ma már többféleképpen történhet. Központi eleme az aktív, az esetek többségében grafikus interfész (GUI), a beszédfelismerő és szintetizáló rendszerek viszont hangalapúval (VUI) működnek, a trendek pedig a többmódú (multimodális) interfészek térnyerését vetítik előre. Ezt a folyamatot felgyorsítja a gépnek a kommunikációs partnerről fiziológiai és más információkat gyűjtő különféle érzékelők, például videokamerák, szemmozgás-követők használata. Az adatok ismeretében a komputer eredményesebben alkalmazkodik hozzánk, aktuális szellemi és érzelmi állapotunkhoz, működését „személyre szabja.”

A jövő számítástudományát formáló tényezők törvényszerűen meghatározzák az ember-komputer interakciót. A hardver árának csökkenésével nagyobbak a memóriák, gyorsabbak a rendszerek, a méretzsugorodás és az alacsonyabb áramfogyasztás több hordozható, magunkon viselhető eszközt eredményez – a mobiltelefonoktól az okos csuklópántokig sokféle készülék tekinthető számítógépnek. A hálózati kommunikáció és az elosztott számítások fejlődésével innovatívabbak az input-technikák (hang, kézmozdulatok stb.). Új kijelző-technológiákkal újabb gépfajták tűnnek fel, specializált, például környezetünk hétköznapi tárgyaiba ágyazott hardverek újabb funkciókat és rendszereket eredményeznek. Ezek egyike a mikrohullámú sütőtől a jégszekrényig stb. különböző háztartási és egyéb gépeket összekapcsoló dolgok internete (Internet-of-Things, IoT), az „ember nélküli internet.”

A virtuális valóság is beszivárog a mindennapokba

A mindenütt jelenlévő számítástechnika, az interakciók felgyorsulása, a falméretű óriás-, és a retinára vetített miniatűr kijelzők hatására a kiterjesztett mellett a kényelmetlen headsetektől megszabaduló virtuális valóság is beszivárog a felhasználói hétköznapokba, változatos üzleti, alkotó és egyéb tevékenységeket folytatunk majd a teljes alámerülést biztosító közegben. A sokfunkciós rendszerek és a számítógépes grafikai eszköztár széleskörű hozzáférhetőségének hatására az oktatástól a gazdaságig az élet szerteágazó területein hagyunk fel a hagyományos módszerekkel, és használjuk a mindenféle kommunikációs, interaktív formát közös nevezőre hozó kevert (mixed) médiát. Ezeknek a változásoknak a hardver mellett a gépi tanuláson alapuló MI-algoritmusok és szoftverek, valamint a hardver és szoftver, chipek és ideghálók teljes egységben történő működését biztosító, az emberi agyról mintázott rendszerek az elsőszámú hajtóerői.

Ebben a közegben adottak a már nemcsak elvesztett képességeket, például a látást pótló, hanem meglévő, ép és egészséges érzékszerveink, agyunk feljavítására – „turbósítására” – használható, sebészi beavatkozás nélkül, vezeték nélküli nanoszerkezekként stb. „beültetett” közvetlen agy-számítógép interfészek.

Transzhumanizmus

Ember és gép, ember és MI kapcsolata a változásokkal egyre markánsabban kapcsolódik a transzhumanizmus néven ismert futurisztikus eszmerendszerhez. Alapvetése, hogy az evolúció nem ér véget a Homo sapiensszel, a technológiai fejlődés viszont eljutott arra a pontra, hogy kezünkbe vehetjük saját evolúciónk formálását, változatos módszerekkel (MI, robotika, nanotechnológia stb.) javíthatunk magunkon, mert a majdani általános mesterséges, majd szuperintelligenciát csak ember-gép hibridekként leszünk képesek megérteni. A kétfajta intelligencia, eleve nem vagy-vagy, hanem is-is alapon működik. Az MI mai és jövőbeli formái nem szorítják háttérbe, inkább kiegészítik a természetes értelmet, magasabb szintre emelve az ember-gép együttműködést. A fejlődés mente visszacsatolási hurkok sorozata: az ember gépi intelligenciát teremt, a gépi intelligencia növeli a humán értelmet, amely visszahat a gépre, és így tovább.

Sorotatunk előző cikkei az algoritmusokkal, a gépi tanulással, a mesterséges intelligencia világával foglalkoztak.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!