Elég paranoiás vagy? Akkor sikeres lehetsz!

Elég paranoiás vagy? Akkor sikeres lehetsz!
A piac újabb és újabb kihívásainak, paranoid állapotokat előidéző szerepét járta körbe számos előadó a Media Hungary szerda délelőtti szekciójában. Ennek címe „Legjobb barátom a paranoia – Konkurenciaharc a digitális korban” volt. Izgalmas és érdekes helyszíni beszámoló következik, amiből kiderül többek közt, hogy milyen az a hamburger-egzisztencia, vagy hogyan robbant be egy stabil piacra a CNN hírtelevízió.

Az idén19-ik alkalommal megrendezett MediaHungary kétséget kizáróan Magyarország legtöbb média, PR és marketing szakemberét felvonultató konferenciája volt ezúttal is, ahol a szakma apraja-nagyja összegyűlik egymástól tanulni. Legyen az egy röpke beszélgetés, formális eszmecsere vagy egy jól komponált előadás meghallgatása, a látogatók biztosan valamilyen új ismeretanyaggal térnek haza. Már csak azért is, mert legutóbb több mint ezer volt a részvevők száma. A kétnapos esemény egyik, címe alapján igen ígéretes témáját a paranoia kulcsszó köré húzták fel a szervező-szerkesztő, Csermely Ákos, utalva Andy Groove (a Gróf Andrásként született) Intel alapító 1996-ban megjelent világhírű könyvére: Only the Paranoid Survive...

A piac újabb és újabb kihívásainak, paranoid állapotokat előidéző szerepét több előadó elismerte, csak épp más-más funkcióját hangsúlyozta ki prezentációjában. De mi köze van a paranoiának a cégvezetéshez, innovációhoz és konkurenciaharchoz? Az előadás-sorozatban előkerült az ismert kék óceán (Blue ocean) stratégia, a hamburger-egisztencia, a véget nem érő futóverseny, és más fura hasonlatok is.

Vállalati őrületek

Mi jelentheti a fő paranoia-forrást a cég vezetése számára? Tari Annamária pszichoterapeuta szerint például az, hogy a konkurencia lenyúlhatja az új ötleteinket, gyorsabban újíthat, és ezáltal megelőzhet minket. A pszichoterapeuta előadásában körüljárta a konkurenciától való félelem meghatározó szerepét. Ezzel kívánt rávilágítani arra, hogy mennyire fontos, hogy hasonló szituációban higgadt maradjon az adott szervezet irányítása. Hiába áll egy innovatív vállalkozás élén úgynevezett “indikátor-ember” – vagyis olyasvalaki, aki kellően tájékozott ahhoz, hogy értse a jövőbeli iparági trendeket –, ha ezt a tudást nem tudja megfelelően kiaknázni.

Túl sokszor olyan mértékű a konkurenciától való rettegés, hogy már képtelenek magukban tartani az információkat és szakszóval élve “ventilálni” kezdenek. Ekkor kezdődik a tudakolódás, tárgyalás a versenytársakkal, hogy kicsikarjuk belőlük, hogy mire is készülnek. Azonban ez majdnem mindig fordítva sül el, mint ahogy az épp hasznos lehetne. Egy-egy kritikus beszélgetés alkalmával ahelyett, hogy mi tudnánk meg valami újat, épp mi árulunk el túl sokat magunkról. Ezt Tari Annamária egy futóverseny rajtjához hasonlítja, amikor valaki annyira izgatott, hogy a rajtpisztoly eldörrenése előtt kiugrik. Mit lehet tenni ez ellen, merült fel a kérdés. Sajnos nem sokat, “gondolkodjunk lassan” és hallgassunk az intuícióinkra – mondta el a szakértő.

Őrültek a kék óceánon és a CNN-ben !?

Ha valaki nem kíván intuíciókra hallgatni, de mégis a vetélytársak éle szeretne kerülni, akkor ugorjon be a mély vízbe, vagyis a Blue Ocean-be. Ez a tudatos stratégiaépítés oly módja – fejti ki Bánhidi Brigitta – melyben nem egy adott piacon próbálunk boldogulni, hanem egy teljesen új szegmenst teremtünk magunknak. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor inkább egy meglévő környezetben hozunk olyan radikális változásokat az üzleti modellünkben a többiekhez képest, hogy a piacon teljesen egyedülállóvá válunk. A legfontosabb elem, hogy azt a kritikus közönséget szólítsuk meg, akik az eredeti piac iránt csak egy kicsit, vagy egyáltalán nem érdeklődtek.

Bizonyos tényezőket hozzáteszünk, másokat kiveszünk vagy csökkentünk és kész is egy új recept, ami remélhetőleg bombasikert eredményez. Szakértőnk többek közt a CNN példájával világított rá a stratégia legfőbb elemeire. A hír-óriás 1980-as indulásakor elsőként adott folyamatosan híreket a hét minden napján, ráadásul mindenféle sztár hírolvasók nélkül, amiért akkoriban a konkurensek nyíltan ki is gúnyolták a hírtévét. Ma már persze tudjuk, hogy az ötlet elképesztő módon bejött.

Azt tették a többi televíziós csatorna között, akik napi háromszor 15 percben adtak csak híreket sztárbemondókkal, amire kevesen számítottak. Kivették az egyik költséges elemet (sztár-bemondók) és megnövelték a legfontosabb értéket, a hírt. A tanulság az, hogy nem kell feltétlenül a konkurencia ellen heves csatákba bonyolódni, elég lehet hatékonyabban kilépni a bevett szokások által meghatározott mederből és radikálisan új irányt teremteni.

Az élet egy nagy hamburger!?

Egyébként sem a konkurenciától való rettegésnek kellene a legfőbb paranoiának lennie – magyarázza Malcsiner Péter, a coach szakma egyik nagy neve. Megfogalmazása szerint az emberek karrierje számára a legfőbb veszélyt az jelenti, ha nem a személyiségükkel harmonizáló pozíciót töltenek be egy vállalatnál. Ha nincs meg a kellő összhang, akkor hosszú távon valami sérül és elveszik. Szerinte az emberi élet olyan, mint egy hamburger. A betöltött pozíció a hús, a zsömle pedig a hierarchiában felette és alatta álló személyek. Ha nincs meg a vágyott egyensúlyi állapot, vagyis felülről és alulról nyomás érkezik, akkor mint az összenyomott szendvicsből, ki fog folyni valami, és elveszítünk valamilyen értéket az életünkből.

Azt gondolhatjuk, hogy a munkánkra tudjuk igazítani személyiségünket, de ez Malcsiner Péter szerint teljesen helytelen elgondolás. Az általánosan elfogatott vélekedés, miszerint a személyiség feláldozható és a szerep érinthetetlen, hamis. Idővel a felgyülemlett belső feszültségek kiégéshez, vagyis “burn out”-hoz vezetnek. Ez – lássuk be – korunk sok társadalmának sajátja. Friss felmérések szerint Németországban ez már népbetegségnek nyilvánítható, hiszen a lakosság megközelítőleg 30 százaléka szenved tőle. A megoldás az, ha pozíciónkat formáljuk kompetenciáink és képességeink függvényében! Ám a pályánk során mindig fontos, hogy kellő “paranoiával” vizsgáljuk, hogy karakterünkkel mennyire harmonizál a karrierdöntésünk.

A Nokia, a fordított U alak és a legörbülő trendek

Gábor Iván egy harmadik, igen fontos paranoiára hívta fel a hallgatóság figyelmét, ami nélkül egy valamirevaló vállalat nem lenne képes hosszútávon életben maradni. Minden termék vagy szolgáltatás sikerességét egy lefelé néző U betűhöz lehet hasonlítani, egy kezdeti növekedési szakasszal, majd egy hasonló csökkenő ággal. A profi vezetők feladata megtalálni azt a pontot, amikor irányt kell váltani és új területekre kell koncentrálni, vagyis még azelőtt elkezdeni a változtatást, hogy leszálló pályára kerülne a termék. Súlyos veszélyt jelent, ha valaki túl későn kapcsol és lemarad az új trendekről, mert nem veszi észre, hogy már egészen másra vágyik a piac (lásd a Nokia elmúlt éveit). Mindegy, hogy szakmai kutatólaborral vagy babzsákos brainstorming-gal találunk rá a következő nagy dobásra, de ez feltétlenül szükséges, ha hosszú távra tervezzük a céget. A vállalat döntéshozóinak feladata, hogy éberek legyenek, és ha ez azt jelenti, hogy rettegve figyeljék a konkurenciát, akkor ám legyen, de a lényeg, hogy soha nem szabad elkényelmesedni. Azaz a piaci éberség, mely alapvető feltétele a piaci elsőségnek.

 

A Media Hungary szekciójának címe és tartalma

Legjobb barátom a paranoia – Konkurenciaharc a digitális korban

Tényleg legjobb barátod lehet a paranoia, csak tanuld meg kezelni. Szabad idézetben Andrew Grove-tól: A sikeres üzlet magában hordja az önpusztítást. Minél sikeresebb vagy, annál többen próbálnak meg leharapni egy szeletet üzletedből. Ha nem vagy elég érzékeny a jelekre, a piacra és konkurenciádra, könnyen elfogysz. Légy tehát résen. A konkurencia létezése segít ebben. Résen tart, és nem hagy eltunyulni. Használd ki.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!