Kisgyerekként leginkább a sport és az irodalom érdekelt. Tanítás után atlétikára vagy színjátszó körbe jártam, és a legtöbb időmet az irodalom tanárommal töltöttem. Az iskola volt a második otthonom. Éreztem, hogy felnőttként a sporttal és az írással akarok foglalkozni. Középiskolás éveimre mindezt elfelejtettem. Az élet iránti szenvedélyem leginkább a lázadásban nyilvánult meg, kilenc éve viszont valami történt; élni akartam, méghozzá egészségesen! Napi tizenkettő-tizennégy óra munka után valahogy mégsem az volt az első gondolatom, hogy „irány edzeni”, ezért a szabadnapjaimon kivétel nélkül a mozgást választottam. Aktív dohányosként ez nem is volt olyan egyszerű, úgy éreztem magam, hogy a tüdőm felmondja a szolgálatot és futás közben halok meg. Szánalmasan keveset tudtam futni, ötszáz méterenként meg kellett állnom, hogy kifújjam magam s ekkor tudatosult bennem, hogy szörnyű fizikai állapotban vagyok és sürgősen rendbe kell tennem az életem. Röviden így emlékszem vissza a kezdetekre. Mondanom sem kell, hogy szinte azonnal letettem a cigarettát.
Tagadhatatlanul visszatért a sport az életembe, ami a defibrillátora lett megromlott egészségemnek
Viszont kilenc évnek el kellett telnie ahhoz, hogy higgyek annyira magamban, képes vagyok másokat is inspirálni és motiválni a mozgásra. Túl vagyok már néhány maratonon és életem első ultra távján is, amik meggyőződésem, hogy hozzájárultak önmagam és mások tiszteletének a megtanulásához. Mégis, az emberek szeretete mindig is a mozgatórugóm volt, ez az a dolog, ami az évek során nem változott. Mindig felismertem másban a jót és tehetséget, a küzdeni akarást és a jobb élet lehetőségét. Ezek azok az értékek, amiket tanítok a mentorálás során, amiket közvetítek a futás által.
Értékek keresése a maszk mögött
Nincs még egy éve sem, hogy elkezdtem a számomra legcsodálatosabb szakmát: a mentorálást. Sportfejlesztési mentorként tisztában kell lennem a saját értékeimmel és képességeimmel, illetve képesnek kell lennem felismerni másban ugyanezeket a képességeket. De mindez nem elég. Digitalizált világunkban egyre nehezebb ezeket észrevenni, hiszen a médiában sok esetben nem annak mutatjuk magunkat, akik valójában vagyunk. Az esetek kilencven százalékában viszont a mentorálás online történik, online történik a futásra való felkészítés – amit egyáltalán nem neveznék könnyű feladatnak. Azt gondoljuk, hogy csak gépelni és telefonálni kell, ám ne felejtsük el, hogy az éteren keresztül kell megismerni az illetőt, akivel legalább tizenkét héten keresztül együtt fogunk dolgozni. Ki kell érdemelnem a bizalmát ahhoz, hogy képes legyen megtartani a javaslataimat és az általam felvázolt edzástervet. Nora Ephron szavai adnak ilyenkor energiát: „Zűrös lesz, de örüljetek a zűrnek! Bonyolult lesz, de élvezzétek a bonyodalmat.” A zűr és a komplexitás csodás házassága mégis működik, ami köszönhető napjaink technológiai fejlettségének. Számtalan kreatív megoldást kínál a digitális világ arra, hogy átszeljük a távolságokat. A digitalizációnak köszönhetően készítem el az edzésterveket, tartom napi szinten a kapcsolatot a mentoráltakkal, kutatom a legújabb lehetőségeket a legjobb eredmények eléréséhez.
A felszínen álomélet, mégis inkább kihívás
Mivel rengeteget utazom, szükséges volt egy olyan munkarendszert kidolgoznom, hogy utazás közben is tudjak dolgozni. Szerencse vagy nem, én nem vezetek, hanem vonattal és tömegközlekedési eszközökkel győzöm le a távolságot, ezért remekül ki tudom használni az akár a több órás utat tanulásra és munkára is. Rendkívül produktívnak érzem magam és a nap végére elégedett vagyok a munkámmal. Bárhonnan tudok dolgozni, nem igényel személyes jelenlétet az aktuális munkám. Tehát a digitális világnak óriási előnye van. Viszont szociális szempontból hátrányos helyzetbe kerülhetünk, ha nem figyelünk a helyes egyensúlyra, ezért szigorúan ragaszkodom ahhoz, hogy rendezvényekre és olyan tanulmányi utakra járjak, ahol új emberekkel ismerkedhetek meg s ahol értékes kapcsolatok, akár barátságok is születhetnek. Az elmúlt egy évben a digitális világnak köszönhetően tettem szert csodálatos emberek ismeretére és barátságára, amit jól tudtam kamatoztatni. Fontos, hogy okosan tudjunk élni az online világ kínálta lehetőségekkel. Hiba belesüllyedni a kényelmes kis fotelunkba és onnan várni a visszajelzéseket és elismeréseket. Érintkezzünk fizikailag is az emberekkel és akkor nem fogjuk azt érezni, hogy becsap minket ez a világ.
Nyissunk a világra és az innovációkra
Elkötelezetten és szenvedélyesen végzem a munkám anélkül, hogy helyhez kötöttem volna magam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden helyzetben és terepen folyamatosan motivált maradok. Sok esetben nagyon rövid időm van egy-egy projektre, ez kiváltképp akkor kihívás, ha úton vagyok és mondjuk nincs kéznél a laptopom. Ekkor használom a mobilom, amire minden olyan pc-n futó programot letöltöttem, ami mobil applikációban is létezik. Így gyorsabban is tudok dolgozni.
Okostelefon esetében használjuk a lehető legegyszerűbben a kezdőképernyőt, tehát jó, ha gyorsan elérhetőek a mindennap használt alkalmazásaink. Rengeteg időt és bosszúságot megtakarítunk ezzel. Használok egy másodlagos képernyőt olyan alkalmazásoknak, amiket nem használok minden nap. Szeretem szervezetten és racionálisan kezelni ezt a területet is. Mivel villámgyorsan meg tudom tanulni a technikai dolgokat – ezt különösen élvezem a munkám során –, azonnal be is építem a napi teendőimbe. Nos, mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a digitalizáció szükséges ma már ahhoz, hogy kapcsolatainkat a legfejlettebb szintre hozzuk. Még introvertáltként is megéri nyitni a világ felé. A célom az, hogy egyszerűen és hatékonyan haladjak.
A szerző Facebook oldala itt érhető el!
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
