Volt egy Hölgy ismerősöm, aki az ujja köré csavarta a férfiakat - és csalta is őket. Valamennyit. Nagyon népszerű volt, nagyon élvezte és nagyon vissza is élt vele. Körülbelül úgy, mint az a munkáltató, aki az arculatával és az általa kínált előnyökkel pont addig tartja holdudvarában az embereket, amíg szüksége van a munkaerejükre. Addig, amíg el nem éri, hogy igazán kötődjenek hozzá és válogathasson a jelentkezők közül. Aztán amikor nehézségei támadnak és leépítésen, átszervezésen gondolkodik, akkor már késik a korrekt tájékoztatás. Bizonytalanság és bizalmatlanság alakul ki a munkahelyeken.
Hagyjuk most azt a részt, hogy az üzlet nem holmi viszony és hogy a biznisz megkövetel bizonyos szintű titoktartást! Más szempontból közelítek most a témához. Az elkötelezettség elszenvedőjének irányából.
Az elkötelezettség ugyanis egy hűtlen nő (vagy férfi) oldalán is lassan kopik el, hiszen az érzelmi töltetet egyik napról a másikra igazán kitörölni nagyon nehéz.
Az üzleti életben ráadásul ilyenkor nem csupán „egyvalakit” kell elengedni. Ott van a cég és ott vannak a vezetők is. Lehetséges lojálisnak maradni a céghez akkor is, ha a vezetők már nem ébresztenek benned tiszteletet (és fordítva). A feladatkörről és a kollégákról nem is beszélve!
Várod, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, de nem kapsz választ. Nem küldenek el, viszont olyan munkát sem adnak, amire büszke lehetnél. Meddig éri meg várnod? Le kellene lépned innen? Hogyan kellene döntened egy ilyen helyzetben?
Először is sokat segíthet, ha tisztázod a határokat. Ha átgondolod, hogy mit köszönhetsz az elkötelezettség érzésének és mit érdemes a józan ész szintjén értékelni. A kép nem fekete és fehér. Egyéni beállítottság kérdése, hogy milyen arányban hoz számodra egyensúlyt ez a két terület.
A második lépés a megvalósítás. A döntésed szerint tenni is kell azért, hogy el is érd azt, amire szükséged van.
Ha ez akadozik, nem akar működni a dolog és értetlenül állsz, hogy mi a csuda történik (illetve miért nem történik már meg az, amit akarsz), akkor valami félrecsúszott az első lépésnél.
Ilyenkor jönnek hozzám azzal, hogy „Mindent úgy csinálok, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, mégsem működik a dolog! Mit csinálok rosszul?” vagy „Mindenki elmehet a célmeghatározással ahova akar! Rááldoztam időt és pénzt a célom kidolgozására, csinálom is amit kell, de egyszerűen nem jutok előrébb!”.
Ilyenkor valami fontos elem kimaradt a döntésből és az nem enged az elhatározásod irányába. Ideje visszalépni az előző mezőre és újra értékelni a helyzetet, mégpedig több szempont alapján.
Ezt a láthatatlan akadályt könyvből sajnos nem lehet kiolvasni, nem mutatja ki semmilyen műszer. A saját önismereted elmélyítésével bukkanhatsz rá. Az önismeret örökzöld téma, ami soha nem évül el. Mindenre hatással van és hidd el, megéri a befektetést, mert többszörösen meg is térül.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
