Alig történnek lépések a munkavállalók pénzügyi felkészítésében

Alig történnek lépések a munkavállalók pénzügyi felkészítésében
Egy új kiadvány a munkavállalók jövőbeli nyugdíjas éveikre való megfelelő pénzügyi felkészültségével kapcsolatos kihívásokat vizsgálja.

„Az emberek egyre tovább élnek, és a nyugdíjrendszer finanszírozása egyre többe kerül az államnak, a munkáltatónak és az egyénnek is” – mondta Horváth Gyula, az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese. „A jövő nyugdíjasainak biztonságát megoldani közös feladat. Erre egyedül egyik fél sem lesz képes.” A megkérdezettek arra számítanak, hogy nyugdíjaskori jövedelmük közel felét (46 százalékot) az állami nyugdíjrendszer fogja biztosítani a számukra. Spanyolországban a legmagasabbak az ezzel kapcsolatos elvárások (64 százalék), míg Indiában a legalacsonyabbak (25 százalék). Az Egyesült Államokban élők a nyugdíjaskori jövedelmük 43 százalékára számítanak a társadalombiztosítástól, és egyéb állami juttatásokból. Mivel óriási a nyomás az állami társadalombiztosítási rendszereken, a kutatásban azt is megkérdeztük, hogy az államnak milyen lépeket kellene tennie az egyre növekvő kiadások fedezésére, és a legtöbben érzik, hogy reformokra lenne szükség:

-31 százalék szerint az államnak növelnie kellene a társadalombiztosítási juttatásokat, részben az adók emelésével, anélkül, hogy az egyéni kifizetések értéke csökkenne;
-15 százalék szerint az államnak csökkentenie kellene a kiadásokat a juttatások csökkentésével, az adók emelése nélkül; és
-27 százalék szerint az államnak az előző kettő megoldás vegyítésével kellene kezelnie a helyzetet.

A kutatásban vegyes kép rajzolódott ki a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatos nézetekről, hiszen ez hatással van a juttatásokra való jogosultságra, ellensúlyozandó a hosszabb várható élettartammal járó magasabb kiadásokat. Világszerte a megkérdezettek mindössze 20 százaléka ért egyet a várható élettartam kitolódása miatt a nyugdíjkorhatár emelésével, míg az Egyesült Államokban kissé másképp vélekednek, ott 32 százalék ért egyet a nyugdíjkorhatár emelésével. „A nyugdíjkorhatár emelése komplex kérdés. Egyrészt előkészítheti a terepet arra, hogy az emberek tovább maradjanak aktívak, és hosszabb időn át tegyenek félre a nyugdíjas éveikre. Másrészt csak akkor lesz sikeres, ha az idősebb generáció foglalkoztatásában is lesznek erre lehetőségek” – mondta Horváth Gyula.

Elkerülhetetlen a megtakarítások növelése
„A nyugdíjas évekre takarékoskodni elengedhetetlenül fontos mindenkinek. A nyugdíjra való felkészülés kulcsa a megfelelő megtakarítási szokások kialakítása, és a kellő időn át történő rendszeres takarékoskodás” – mondta Horváth Gyula. A megkérdezettek mindössze 26 százaléka véli úgy, hogy jó úton jár a nyugdíjjal kapcsolatos jövedelmi céljai elérésében. A megtakarítási szokások terén a kutatásból kiderült, hogy világszerte a munkavállalók mindössze 38 százalékát teszik ki az ún. „rendszeres megtakarítók”, akik rendszeresen tesznek félre a nyugdíjas éveikre, és 23 százalékra tehetők az „alkalmi megtakarítók”, akik időnként tesznek félre valamennyit erre a célra. A kutatás egy fontos lehetőséget tárt fel a munkáltatói nyugdíjprogramokkal kapcsolatban. A munkavállalók automatikus beléptetése munkáltatói nyugdíjprogramba a megtakarítással nem rendelkezőket elindíthatja a rendszeres megtakarítások irányába. A kutatásban résztvevők 65 százaléka tartja nagyon, vagy valamelyest vonzónak az éves jövedelem 6 százalékát kitevő levonás mellett a munkáltatói nyugdíjprogramba való automatikus csatlakozást. „A megtakarítások összegének növelése mellett a munkavállalókra nagyobb egyéni felelősség hárul a nyugdíjtervezésben” – mondta Horváth Gyula. Világszerte a munkavállalók csupán 13 százaléka rendelkezik írásos nyugdíjtervvel.

A rugalmas nyugdíjba vonulásé a jövő

„Az emberek úgy számolnak, hogy 20 évet fognak leélni nyugdíjasként, de a valóságban ez az idő ennél hosszabb is lehet. A várható élettartam növekedésével hosszabb idejű munkavégzésre lesz szüksége az egyénnek a nyugdíjas évek megfelelő finanszírozásához” – mondta Horváth Gyula. „A munkában töltött idő kitolódása jótékonyan hat az aktív életmódra, és az egészséges időskorra is.” Sok munkavállalónak a nyugdíjazás a teljes munkaidős elfoglaltság helyett részmunkaidős foglalkoztatást jelenthet. Másoknak egy más szerepkörben való helytállást, vagy a meglévő munkájuk folytatását. A nyugdíjazás hagyományos értelmezése, miszerint valaki egyik napról a másikra abbahagyja a munkát, hamarosan idejétmúlt fogalommá válik. A munkáltatók azonban nem mindenben tudnak megfelelni azoknak az új elvárásoknak, hogy a munkavállalók tovább tudjanak dolgozni, és fokozatosan nyugdíjba menni. A munkavállalók 58 százaléka szerte a világon nagyon vagy különösen fontos lehetőségként tekint a fokozatos nyugdíjba vonulásra, miközben csupán 28 százalék mondta, hogy a lehetőség számukra nyitva áll. Azoknak a válaszadóknak az 57 százaléka, akik nyugdíjasként is dolgozni szeretnének, legfőbb okként az aktív életmód és a szellemi frissesség megőrzését jelölték meg, 37 százalék szereti a munkáját, és 70 százalék pedig jövedelmi és megtakarítási megfontolásokból tenne így.

A nyugdíjfelkészültség jelenlegi helyzete a világban
Az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Index (ARRI) a nyugdíjra való felkészültséget méri egy 1-10 közötti skálán, ahol a 8 vagy annál magasabb pontszám magas, 6-7,9 közötti közepes, a 6-nál kevesebb pedig alacsony felkészültséget jelent. 2012 óta az index kissé emelkedett, ám ennek mértéke nagyon változó a kutatásban résztvevő országok között. A kutatás kezdete óta résztvevő 9 országban az index a 2012-ben mért 5,2 pontról 5,5-re nőtt 2016-ban, ami még így is alacsony pontszámnak tekintendő. A 2016-ban felmért 15 ország indexe 5,8, ám ha az egyes országokat sorra vesszük, akkor azt látjuk, hogy India érte el a legmagasabb pontszámot (7,3), és Japán a legkevesebbet (4,7). Tavaly óta Kína indexe jelentősen csökkent (2015: 6,5 2016: 6,0), amely egybeesik a részvénypiacon tapasztalható zuhanással. Az Egyesült Államok indexe a 2012-es 5,6 pontról 6,7-re nőtt 2016-ban, amellyel az ország az alacsony sávból átkerült a közepesbe.

„A nyugdíjrendszerek szerte a világban hatalmas pénzügyi szorításban vannak a várható élettartam kitolódása és a társadalom elöregedése miatt. A nyugdíj finanszírozásának költsége egyre jobban az egyénre tevődik át, és sokan nem takarékoskodnak kellőképpen” – mondta Horváth Gyula. „Az embereknek abban kell segíteni, hogy minél több lehetőségük legyen megtakarítani, sokkal könnyebben hozzájussanak a megfelelő tanácsokhoz a tervezéshez szükséges eszközökhöz, és képesek legyenek meghosszabbítani a munkában töltött éveik számát. Ébresztőt kell fújni a világnak.”