Adat a 20. sz. közepéig csak papír alapon keletkezett, kartonozóban volt visszakereshető (lásd kórház, hivatal, stb.). A kezdeti digitalizáció (90-es évekig) annyit tett mindehhez hozzá, hogy a digitális mappákban könnyebb volt keresni, akár kulcsszavak alapján, illetve a papírnál többet elbírt a floppy, és könnyebb volt az adatok közt összefüggéseket találni géppel, mint kézzel. (Pl. publikációkban keresés, jobb rálátás, hiszen hónapokról napokra rövidült mondjuk egy kutatási feladat vagy szakdolgozat anyagának összekeresése.)

A második nagy adatrobbanást a net megjelenése, ill. széleskörű elterjedése jelentette a 1990-es évek második felétől.

A harmadikat a felhasználó által generált tartalmak, először levelezőlisták, fórumok és írások, chatroomok, majd blogok, fotók és videók, végül pedig ennek „szteroiddal növelt” változata, a social media. Nem csak wiw, majd az iwiw (ki emlékszik még ezekre?), és Facebook, de Youtube és persze a Google, aki a webet valóban és isten igazából „adatbányászhatóvá” tette, sőt ezen adatokat a reklámipar felé világsikerrel nyitotta ki (AdWords, AdSense).

Mivel ugye a keresés az adatbevitel legjobb eszköze. „Amit keresel, abból megmondom ki vagy” – ezt fokozta tovább a Facebook, hiszen ott nem csak keresel, hanem lájkolsz, ami jobb személyiségprofilt ad mindennél, még a Google-nél is.

A Google Plus főként ezért próbálkozott közösségi oldallal pár éve, de végül elbukott, de a keresésekből és Gmail-ből így is bőven elég felhasználói adatot szed ki ahhoz, hogy a világ egyik legértékesebb cége legyen. Hiszen az adat nem filléres érték, hanem egyenesen a XXI. század új olaja, hogy egy kissé elcsépelt, de nagyon igaz hasonlatot hozzunk.

És íme tehát a negyedik nagy adatrobbanás: a gépi adatgyűjtés (M2M (már ritkán használt fogalom), majd IoT, majd: 5G és big data.

Automata adatgyűjtés és feldolgozás: közel sem elsősorban az meteorológiai ballonokra vagy a földi időjárási szenzorokra, vagy nem is valami antarktiszi kutatóállomás adatgyűjtésére vagy a Mars szondákra kell gondolni. Nem igazán.

E helyett elsősorban az online világ megszámlálhatatlan szerverére, adatközpontjára. Mivel történelmi távlatban mérve pillanatok (egy-két évtized) alatt nem kis csoda történt: nulláról pár év alatt pár százmillióra, mára pedig kétmilliárd fölé nőt az internetet rendszeresen használók aránya. Ennek második hulláma 2007-től egyre exponenciálisabb globális növekedéssel az okostelefon használat lett – különösen a fejlődő világban.

Klasszikus – de persze elképesztő – mutató a Youtube-ra másodpercenként feltöltött videók, az elkészített fényképek vagy a Facebookon eltöltött idő (és a Facebook userek) számának sosem látott robbanása volt az elmúlt évtizedben.

Mert, igen, valamelyest big data a Mars szondák által begyűjtött pár gigabájt adat is, de az igazi big data, ennek 99,99%-a az interneten, ma már döntően okostelefonokon (és csak kisebb részben személyi gépeken) keletkező fotók, videók, írások, lájkok és főképp keresések és böngészési előzmények, illetve applikációkból kinyert háttéradatok. (Például: hol volt, mikor volt ott, mire keresett, mit lájkolt, mit vett, melyik reklámra kattintott, melyeikre nem – stb-stb.)

Gondoljunk bele, hogy a mai 2,3 milliárd okostelefon használó (2017-es, becsült adat) hányszor és mire keres. Lásd bővebben a rendszeres Google híreket a legnépszerűbb keresési szavakról, amiből a világ gondolatai, de divatjai és trendjei mindenképp kiválóan kiolvashatók.

Ráadásul a big data (ha tetszik, ha nem) immár a politikát is formálja, mert az Arab tavaszhoz, Trump győzelméhez és a Brexithez az is hozzájárult, hogy mely hatalmi csoportok hogyan tudták felhasználni az új technológiák adta – a big datához kapcsolható – lehetőségeket! Személyre szabott üzenetek, relevancia a király, igaz!?

Itthon a piac a nagy, globális szereplők felé húz, mint a világon szinte mindenfelé – kivéve persze Kínát és Oroszországot, meg mondjuk Észak-Koreát... Már csak az adatgyűjtés és elemzés mérete, komplexitása miatt is. 100-200 millió vagy 2 milliárd ember adata (keresései, böngészési szokása vagy lájkjai, megosztásai) mindig sokkal-sokkal többet megmutat mint 5-10 millióé. Magyarország ezért sosem lesz adat nagyhatalom, legfeljebb egy tesztpiac, rajtunk kísérleteznek a bid datás közepes és nagyobb világcégek – már, ha szerencsénk van. Ha nincs, akkor inkább majd a lengyeleken, németeken, oroszokon, ahol nagyobb a kritikus tömeg.

Google és Facebook le is tarolta az egyre perszonalizáltabb online marketing immár több mint felét Magyarországon. Sőt, egyes, függetlennek tűnő reklámpiaci szereplők is jobbára a Google adatokból élnek – hoppá.

Persze a nagy adat nem csak reklám targetálásra, perszonalizásra való, sőt. De ez a legkönnyebben kiaknázható, legkézenfekvőbb felhasználás. És itt még egyfajta adat-anonimitást (lásd cookie-k) is könnyebb megoldani. Még egyszer: az adat tehát a modern kor aranya vagy olaja, hiszen a gazdaságot az értékesítés és a fogyasztás mozgatja, tehát aki ehhez „bölcsek kövét” talál, azé a hatalom. Nem véletlen, hogy a Google és a Facebook tőzsdei árfolyama sohasem látott magasságokban repül, buborék-szerű felfúvódást mutatva az elmúlt években.

Itthon azután hatalmas falakba ütközik az, aki maga egyedül a big datában üzletet akar csinálni. Példa: egy nagy magyar szájt lengyel keresési adatokat akart venni a Google-től. A Google válasza: nem pénz kérdése: semmikor, semmilyen körülmények közt SEMMILYEN aggregált, tovább-feldogozható adatot nem ad ki harmadik félnek, cégeknek! Ez a válasz eléggé nyilvánvalóan kiválóan mutatja milyen érték az adat.

Az adatok ráadásul jellemzően nem Magyarországon gyűlnek össze (Google, Facebook), bár kis részben a telekom cégek vagy a pénzügyi szektor maguk is gyűjtenek adatot. Azaz a modern kor aranyát, olaját „belőlünk” emberekből nyerik, de rögtön az adatok 80-90 százaléka nagy nemzetközi entitásokhoz megy ki, ők csinálnak belőle pénzt.

Magyarán: hatalmas „lenyúlás” megy adat-fronton, melynek eladásával ezek az adatsilók dollármilliárdokat keresnek, illetve ezen adatok hosszabb távon egyre inkább fontosabb kérdéseket is eldönthetnek (oktatás, HR-rekrutálás, nyomozások, vagy akár politikai szavazások, stb.)

Összefoglalva: leginkább és első körben a big data tehát reklámpiacot alakítja át a végletekig tartgetált formájával. Sajnos mindebből a küföldi nagy adatsilók húznak igazi hasznot, de réspiacokat hagynak, mégis: itt a startupok csak mellékszereplők. A nagy adatgazdák talán nyerhetnek ha jól mozognak: bankok, telco cégek, energetika, hatalmas gyártó cégek, sok ezres, sok tízezres embertömeget foglalkoztatók, mert ugyebár a vállalati networkök feltérképezésére, elemzésére, motiválásra, sőt, cég-optimalizálásra is nagyon jól jöhet a big data – már ha a dolgozók felé ezt jól sikerül kommunikálni. De ez már egy másik cikk témája lehetne.