A hiányzó láncszem: mitől működne a hazai startupvilág?

A hiányzó láncszem: mitől működne a hazai startupvilág?
A messze földön híres magyar innováció többnyire már csak legenda, a valóság az, hogy egyre kisebb az esélyünk, akár regionálisan is kiemelkedő teljesítményt elérni. Lenne megoldás, csak időben kellene ráébredni a problémára.

Számos prezentációt láttam, amely Nobel díjasainkat, kiváló feltalálóinkat állítja példaképül. A gyakran emlegetett, közismert hazai tehetségek többsége azonban – minden tiszteletem ellenére – a múlt század szülötte. Lehetünk büszkék arra, hogy Neumanntól számítják a számítógép korszakot, vagy Puskás Tivadartól a világszerte használt „halló” kifejezést, nem mellékesen az internet ősét a telefonhírmondót.

Végtelen számban sorolhatnék olyan magyarokat, akik jobbá tették a világukat és ma is élvezzük munkájuk gyümölcsét. De, ahogy száz év után leváltottuk a hagyományos villanykörtét, ideje észrevenni, hogy 2015-ben új neveket kell megtanulnunk. Érdekes lenne meghallgatni őket, hogy milyen gondokkal küzdöttek a saját korukban.

Persze ilyenkor előkerül a 3 hazai alapítású vezérhajó – a Prezi, a Ustream, és a Logmein, amit már sokan ismernek, hiszen Árvay Péter, Fehér Gyula, vagy Anka Márton neve legalább olyan ismert, mint múlt századi elődeiké. nemzetközivé nőtt cégeiket külföldön emlegetve sokszor okozok meglepetést azzal, hogy ők is magyarok.

2015-ben azonban ennyi nem elég a hazai innováció sikeréhez. Olyan emberek viszik most a hátukon ezt a feladatot, akiket nagyon kevesen ismernek. Hányan tudják vajon, hogy miről híres Orosz Bálint és a Distinction, a Virivee, Víg Virággal az élén, vagy Kakas Csaba az 5L koncepciójával? Miért lesz a szegedi TEP Silicon Valleyban híres, vagy a csíkszeredai dróntervező Bustya Attila miért gondolja, hogy Erdélyben kell megvalósítania egy légijármű összeszerelő üzemet. Hosszasan sorolhatnám a neveket, ugyanis az jelenlegi hazai innovátorok alig kapnak figyelmet, míg külföldön lényegesen jobban ismerik a nevüket.

8 éve foglakozom startupokkal és innovatív cégekkel, az utóbbi két évben az utánpótlás nevelésről szólt a munkám leginkább. 22 egyetemi ötletversenyt szerveztem – saját erőből - Magyarországon és a környező országok magyarlakta területein, ahol olyan tehetségek mutatkoztak be, akik ma már nemzetközi sikereket érnek el. Versenyeket nyernek, globális cégekkel tárgyalnak úgy, hogy a termékük, szolgáltatásuk iránti igény Győrben, Szegeden vagy éppen Kolozsváron teremt munkahelyeket.

Tehetségeink a világ legjobbjaival versenyeznek úgy, hogy a világ nagy innovációs központjaiban versenytársaik minden segítséget megkapnak az ottani oktatási rendszerektől, ökoszisztémától, az államtól. Pont ezért lettek ezek a helyek csomópontjai az innovációnak. London, Berlin, Tel-Aviv, Szingapur vagy Silicon Valley azért nőhette ki magát a világ legnagyobb innovációs hubjává, mert volt egy vezérelv, egy mesterterv, amely stratégiai fontosságúvá emelte az innovációt.

Nekünk magyaroknak is van egy ilyenünk mintegy egy éve. Elkészült tavaly és ma is letölthető az NKFIH oldaláról. Ebben azoknak az oktatási, innovációs és állami szereplőknek a munkája állt össze stratégiává, akik fontosnak gondolták az összefogást ebben a témában. Elkészült tehát az anyag, ami mentén Magyarország visszavehetné vezető szerepét a térségben, de a koncepciónak egy éve nincs gazdája. Nincs olyan állami szereplő, aki magáénak érezné fontosságát, és delegálva lenne a hazai innovációs stratégia végig vitelére. A térkép pontosan mutatja azt a nagy üres foltot, ahol még hiányzik egy ilyen gondolkodású ország, s ha nem sietünk, akkor ez a központ valamelyik szomszédos országban alakul ki.

Budapest pedig alkalmas lenne erre a feladatra. A külföldiek szerint jó hely, gyönyörű és számos tehetség vár arra, hogy megvalósíthassa álmait. Ezen lehetőségek hiányában azonban elveszítjük őket, elszívja őket az a lehetőség, amit a nagy nemzetközi központok jelentenek. Nem is lenne ezzel gond, ha úgy működne minden mint régen, a mesteremberré válás folyamata egyértelműen azzal kezdődött, hogy mindenki elment tanulni az akkori európai központokba, s visszatérve elhozta a tudását, átadta tapasztalatait a többieknek, miközben maga is mesterré vált. A tanulás, az edukáció közvetlen úton került átadásra. A fiatal tehetségeink elvándorlását is megállítaná, ha itthon is megtalálnák azokat a lehetőségeket, amelyeket jelenleg máshol keresnek.

Miről is beszélek?

Az oktatási rendszerünk továbbra sincs felkészülve arra, hogy olyan szakembereket engedjen útjára, akik akár globális gondolkodással rendelkező cégeket építsenek. A kutatóink a jelenlegi pályázati rendszereken belül nem kényszerülnek rá, hogy olyan eredményeket produkáljanak, amelyek utána teremékké formálhatók. Az uniós pályázatokból beérkező milliók piaci termékeket nagyon ritkán eredményeznek, mivel a nyertes pályázók úgy gondolják,hogy elég megfelelni a bürokratikus szabályoknak.

 

  • A hazai egyetemisták többsége és a határon túli magyarok, vidéki tehetségek, többsége nem jut el a vállalkozói lehetőségek megismeréséig.
  • A hazai innovációs szektor nem képes itthon tartani a tehetséges fiatalokat.
  • A startupok többségét semmilyen motiváció sem köti Magyarországhoz.
  • A Jeremie alapok milliárdjai nem jutnak el a hazai tehetségekhez.

 

Létezik egy nagyon jó külgazdasági stratégiánk, amely a hazai innovációt népszerűsítését és piacra jutását is segítené világszerte, de a siker esélyes termékekkel és szolgáltatásokkal rendelkező cégek nincsenek felkészülve, felkészítve a nemzetközi piacra lépésre. Hiányoznak hozzá az alapok.

Van egy felemás befektetési rendszerünk, amelyben éppen a korai fázisú innovációt nem segítjük. Itt is felépítettünk valamit, de hiányoznak az alapok. Ezért a befektetőink panaszkodnak, hogy nincsenek jól felkészült befektetésre alkalmas cégek.

A pályázataink még mindig nagyon bürokratikusak, pont azoknak nem jelentenek segítséget, akiknek nagy szükségük lenne.

Nincsenek nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező inkubátoraink, mert ugyan inkubátorházakat építettünk korábban pályázati pénzekből, ott ilyen szintű, érdemi munka nem folyik. Szakmai programot jelenleg kb. 2-3 inkubátor tud felmutatni.

A startupokról sokan azt gondolják, hogy egyetemi fiataloknak való, divatos hóbort, amely hamarosan úgyis elmúlik. Akikkel én dolgoztam az elmúlt években nem csak fiatalok voltak, vannak köztük középkorúak, sőt idősebbek is.

Mindegyikük kiváló szakember a maga területén, az ő nevükben is mondom, hogyha lenne egy ilyen működő innovációs és startup stratégiánk, az egész probléma egy rendszerbe kerülne és ezzel,

 

  • Összeköthetővé válna az oktatás, a kutatás és az üzleti ötletekkel rendelkező innovációs ökoszisztéma
  • Könnyebb lenne itthon tartani a tehetségeket, új munkahelyeket teremteni.
  • Nemzetközi szintre fejleszteni a legjobbakat, felkészíteni őket a nemzetközi piacra lépésre.
  • Csökkenteni lehetne a korai fázisban törékeny innovatív vállalkozások kockázatát.
  • Hatékony hidakat lehetne építeni a nemzetközi startup és innovációs központokhoz.
  • Aktivizálni lehetne az egyetemi környezetben, kutatóintézetekben megszülető projekteket.
  • Új és értékes eredményekkel gazdagíthatnánk a magyar és nemzetközi innovációs kultúrát.

 

Ennek végeredményeképpen újratermelődnének a nagyjaink a jelenben, akiket jelenleg a múltból hozunk példának.


Turcsán Tamás Péter

Újságíró, innovációs és startup vállalkozás tanácsadó, kommunikációs szakértő, blogger, társadalmi innovátor.



Címkék: Startup

Kapcsolódó előadó: Turcsán Tamás Péter