A Google születése: szerencse, hogy nem akartak keresőmotort csinálni

A Google születése: szerencse, hogy nem akartak keresőmotort csinálni
Folytatásos cikkünk második részében már megkapják az első csekküket a fiúk, amit nem tudnak beváltani, mert a cég még nem létezik. És természetesen a kiválasztott domain név is foglalt...

Mi már készülünk a szeptember 25–26-án, 19. alkalommal megrendezendő Internet Hungaryre, amin a Google és a Facebook felemelkedése is központi szerepet kap. Folytatásos cikkünk második részében a keresőmotorból világcéggé növő vállalat első lépéseit mutatjuk be!

Korábbi cikkünket a Google megalapításáról ott hagytuk abba, hogy a két vitapartnerből lett munkatárs, Larry Page és Sergey Brin elgondolkodott a cégalapításon, ám ahhoz még pár nehézséget le kellett küzdeniük.

Mi jelenthetett nehézséget a korszak (és minden idők) legmenőbb böngészőmotorjának piacra vitelében? Például az, hogy senkit nem érdekelt. Mert hiába volt a leánykori nevén BackRub sokkal jobb, mint bármelyik konkurens termék, annyira telítve volt a piac, hogy eleinte esélyük sem volt labdába rúgni. Pláne olyan vállalkozások mellett, mint a korszakban százmilliárd dolláros tőzsdei értékkel futó Yahoo, és akkor még nem beszéltünk a szintén elég jól pozícionált, az üzletágat uraló többi sikeres vállalkozásról (Excite, Lycos, AltaVista, AskJeeves stb.).

Szívesen pénzre váltották volna a „terhet”

Tudta ezt nagyon jól Page és Brin is, így legelőször még nem önálló cégben, hanem a licensz értékesítésében kezdtek gondolkodni. Nem is tehettek másként, hiszen Stanfordosokként pontosan tisztában voltak vele, mennyit érhet a munkájuk, elvégre mind a Yahoonak, mind az Excitenak ez az egyetem volt az alma matere, így az ott végzetteknek, de még az odajáró hallgatóknak is komoly szakmai presztízsük volt a munkapiacon. „Akkoriban nagyon nehéz volt bent maradni az iskolapadban” – emlékezett vissza Tamara Munzner, Brinék lakótársa. „Képtelenség volt úgy elmenni egy buliba, hogy ne egy csokor, jobbnál jobb állásajánlattal térjél haza.”

Az üzleti élet egyik legnagyobb kihagyott ziccere

Így Page és Brin egészen jó kilátásokkal láthattak neki házalni a projektjükkel, ám mindenhol falakba ütköztek. A legközelebb a sikerhez akkor jutottak, amikor az Excite képviselőivel tárgyaltak. Page úgy számolt, hogy amennyiben lecserélnék az Excite akkori algoritmusát az övékre, az mintegy 47 millió dolláros pluszbevételt jelentene és a piaci mezőny élére repítené a céget. Mindezekért cserébe Page és Brin egy egészen józan ellenértéknek minősíthető 1,6 millió dollárt kértek készpénzben és részvényekben, ám ezt az Excite sokallta, így a megállapodás nem jött létre. Az Excite elutasítása, így visszatekintve az üzlettörténelem egy olyan szintű kihagyott ziccerének minősíthető, mint amikor a 60-as évek elején a Decca lemezkiadó vállalat főnöke úgy gondolta, hogy a gitárzenének már leáldozóban van és ezért nem kötött szerződést egy akkor még ismeretlen, The Beatles névre hallgató zenekarral.

Az Excite akkori feje, George Bell úgy emlékszik, hogy az üzlet azért nem lett nyélbe ütve, mert Page ragaszkodott ahhoz, hogy minden addigi technológiájukat ki kell dobni a kukába és az általa és Brin által fejlesztettekre kell azokat cserélni. Akárhogy is történt, még ebben az esetben is jobban jártak volna, tekintve, hogy sokan már csak ezért a történetért emlékeznek az Excitera.

A Googol.com már foglalt volt...

Most, hogy kútba esett az elképzelésük, Pageéknek nem maradt más választásuk, mint tényleg céget alapítani, ahogy korábban is írtuk, a googol számról tervezték elnevezni projektjüket, de mivel a googol.com foglalt volt, ezért lett Google. A szám egyébként egy 1-es, amit 100 darab nulla követ, a gigaszám pedig azt hivatott magába foglalni, hogy a kereső az egész netet magába foglalja.

„Azzal segítek a legtöbbet, ha írok is egy csekket”

Innentől kezdve tényleg el kellett felejteni a kollégiumi sufnituningot, de ehhez legelőször is pénzre volt szükség. Egy ismerősük ezért bemutatta őket Andy Bechtolsheimnek, a sikeres vállalkozónak, aki szintén egykori Stanfordos phd hallgatóként alapította meg a maga cégét. Brinék megmutatták Bechtolsheimnek a projektet, majd kisvártatva a vállalkozó csak ennyit mondott: „Nos, nem akarom rabolni az idejüket és talán azzal segítek a legtöbbet, ha írok is egy csekket.”

A Google vállalat nevére kiállított 100 000 dolláros váltó néhány hétig még Page íróasztalfiókjában lapult, amíg a cégalapítás lepapírozása meg nem történik (pont mintaz HBO Silicon Valley című műsorában), de ennek is eljött az ideje 1998. szeptember hetedikén. Ezt követően csakhamar ki is költözött a Google Brin kollégiumi szobájából és egy új alkalmazottal, Craig Silverstone-nal kiegészülve, havi 1700 dollárért kibérelték Susan Wojcicki garázsát, aki innentől kezdve, szintén a cég munkatársává vált, míg a húga, Anne pedig idővel Sergey Brin felesége lett. Ráadásul a céges tőke is gyarapodásnak indult, egész gyorsan sikerült a kezdő százast felhúzni egymillióra, hiszen ha a nagycégek nem is, de az ismeretségi körükön belül sokan láttak fantáziát a Googleben.

Megmaradtak mérnökök a pénz után is

A vállalatalapítás és székhelyváltás volt a határvonal, ami elválasztotta egymástól az ígéretes egyetemi projektet az indulóvállalkozástól. Page és Brin ezzel üzletemberekké váltak, bár nem a szó pejoratív, lilazakós, makkoscipős értelmében, így a kapott pénzt sem a céget felfuttatni hivatott marketingkampányokba lapátolták bele, hanem inkább a projekt tökéletesítésére fordították és tették mindezt mérnöki precizitással.

Ahelyett, hogy dollárszázezreket költöttek volna operációs rendszerekre, inkább Linuxot használtak, továbbá szerverekre sem tervezték elverni a világ összes pénzét, így a korábban, még a kollégiumban bevált kuncsorgós, lopós, csalós, hazudós sufnituningos metodikát tökéletesítve összevásároltak olyan használt, újszerű gépeket, melyek összekötve töredékáron voltak képesek közel ugyanazon a nívón működni, mint az IBM méregdrága berendezései.

Filozófiájuk átsüt a vállalkozás minden szegletén

Éppen ez az egyszerűségre és hatékonyságra való törekvés érhető tetten a friss vállalkozás honlapján is. Máshol, mint a Yahoo, mely honlap formában operált a keresőablakot is sokáig kellett keresni a bannerhegyek, felugró hirdetésoldalak és horoszkópok tengerében, mire rálelt az ember. Ezzel szemben a Google weblapján semmi ilyesmi nem volt, csak maga a keresősáv. Ide beírta az ember, amit akart, és már dolgozott is a rendszer. Ezzel a hatékonysággal, ami ma már elvárás egy böngészőtől, a 90-es évek végén a Google még kuriózumnak számított.

Egy lépéseel a konkurencia előtt

Meg kell jegyezni, hogy ez az elrendezés nem (csak) azért született meg, mert Page és Brin elköteleződtek volna a puritán felületek mellett, hanem azért mert szakmailag is így látták indokoltnak, ugyanis a sok „szemét” betöltése értékes időt emésztett fel, amit normális esetben a keresésre is lehetett volna fordítani. Gyakorlatilag ezzel a lépéssel is azt biztosították be, hogy alkalmazásuk legyorsulja a konkurenciát.

A befektetetés látványos sikereket hozott, ahogyan az látható az oldal használatának exponenciális növekedésén is: 1999 elején még „csak” napi 100.000 kereséssel futott az oldal, ami az év végéig hétmillióra nőt. Ez persze még így is csak töredékét jelentette olyan keresőóriások, mint a Yahoo forgalmának, ám a Google felhasználói a szóbeszéd segítségével jutottak el a keresőhöz – mivel Brinék még mindig nem költöttek egy fillért se reklámra. Ugyanakkor, aki egyszer rálelt, az többé ott sem hagyta a gyors és sallagmentes oldalt.

Lézersugár vs. bunkósbot

Közben persze elkezdtek megszületni a sajtóban a méltató írások is, melyek a Google fejlettségét és egyszerűségét hangoztatták. „A Google úgy aránylik a konkurenciához, mint a lézersugár a bunkósbothoz” – írta például a Time Digital. A Fortune magazinban a cikket jegyző újságíró, David Kirkpatrick be is számol tapasztalatairól: „Az American League rájátszásának napján beírtam a Google-be és az Alta Vistába is, hogy 'New York Yankees 1999 rájátszás'. A Google első találata elvitt arra az oldalra, ahol információkat találtam az aznap esti meccsről, míg az Alta Vista első két találata az 1998-as rájátszásról szóltak, és csak a harmadik találat oldalán futottam bele egy olyan linkbe, ami az általam keresett információkat tartalmazta” – írja Kirkpatrick, majd konklúzió gyanánt megjegyzi: „A Google tényleg működik”.

(via internethistorypodcast.com)

Cikkünk először június 13-án jelent meg.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!



Címkék: google