Felismerte, hogy a komplexebb problémákra csak úgy lehet megtalálni a legjobb megoldást ha a kutatások, interjúk során a valódi felhasználói motivációt igyekszünk megtalálni a helyett, hogy a tervezés során magunkból indulunk ki, vagy az áltagra terveznénk - írja a kosarertek.hu.

A magyarázat egyszerű: ha önmagunkra tervezünk nem vesszük figyelembe csupán saját tulajdonságainkat, motivációinkat, elvárásainkat. Ha átlagra tervezünk, akkor olyan termékjellemzőket igyekszünk kialakítani, melyek a felhasználók jelentős részének, az úgynevezett “átlag felhasználónak” a legmegfelelőbbek. Mindkét megközelítés beszűkíti a tervezői látásmódot és így számos hibalehetőséget hordoz magában.

Érdekes módon a marketingen keresztül szélesebb körben terjedt el a vásárlói (marketing) perszónák használata, mely Angus Jenkinson koncepciójából fejlődött ki 1993-94 között – Cooper után 10 évvel. Lényege, hogy a megcélzott piaci szegmenst képviselő fiktív, alap karakter kidolgozásával megértse egy vállalat a vásárlói számára fontos értékeket, attitűdjét és pontosabb kép készülhessen egy adott szegmens csoportról, ezzel megnövelve az eladási számokat.

De akkor melyik a jobb?
Mindkét megközelítés segít jobban megérteni a felhasználóinkat, ügyfeleinket és az ő igényeiket, valamint támpontot ad ahhoz, hogy különböző helyzetekben előre tudjuk vetíteni a felhasználóink, ügyfeleink viselkedését, amikor közvetlen kommunikáció nem lehetséges. Minél részletesebb egy perszóna leírása annál jobb. Bár nagyon hasonló a két perszóna, egy markáns különbség van közöttük: a szándék. A marketing perszónák olyan embereket képviselnek, akik terméket, szolgáltatást vásárolnak, míg a design perszónák olyanokat képviselnek, akik a terméket használják. Könnyebb olyan terméket készíteni, ami eladja magát, de adott esetben a vevők később nem használják; mint olyat, ami az emberek életének szerves részévé válik. A teljes cikk itt érhető el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!