Az elmúlt 20 évben a befektetések körüli problémák jelentős hányada abból eredt, hogy az azokat kezelő vállalatok éveken át “kozmetikázták” a hozamadataikat és csak hosszú idő után derült fény arra, hogy a kimutatott eredmények koránt sem voltak valósak. Jobb esetben csak feljavították az adatokat, rosszabb esetben pedig ezidő alatt egész egyszerűen ellopták az ügyfélpénzeket.

Hogyan tudtak régebben trükközni a befektetéseket kezelő vállalatok?
Az ún. “régi vágású” modell szerint az ügyfél számlát nyitott az általa választott befektetési szolgáltatónál, amely a befektetés számlavezetője és vagyonkezelője is egyben. Ezáltal az ügyfél a kimutatásokat attól a cégtől kapta, aki az eredményekért is felelős volt, tehát nem volt nehéz dolga a szolgáltatónak átírni az ügyfél felé riportálandó számokat.

Természetesen ez bűncselekménynek minősül, de a befektető számára ez sovány vígasz, ha utána várnia kell arra, hogy a megfelelő jogi procedúrák során kártalanítsák.

Ennek a kockázatnak a kizárására létrejött egy olyan befektetési modell, amely során az ügyfél a befektetését úgy tudja kezeltetni vagyonkezelő cégekkel, hogy közben a saját befektetési számláján marad a pénze, akár egy általa választott számlavezetőnél.

Milyen a megbízható, új generációs modell?
Az új generációs modell szerint a kezelt összeg mindvégig az ügyfél saját számláján van, miközben profi szakemberek kezelik a befektetéseket. Vagyis csak az ügyfél fér hozzá a számláján lévő összeghez. A nyugat-európai országokban, mint például Angliában, Németországban, Svájcban, ma már többnyire az új modellt alkalmazzák. Eszerint a számlavezető és a vagyonkezelő két egymástól teljesen független szolgáltató.

A befektetett pénzhez a befektetőn kívül senki nem férhet hozzá, még a megbízott vagyonkezelő sem. A számlavezető kizárólag az ügyfél bankszámlájára engedi kiutalni az összeget a befektetési számlájáról.

Hogyan lehetséges egy olyan számlát kezelni, amelyhez nincs hozzáférése a kezelőnek?
Amennyiben a vagyonkezelőnek is van az adott számlavezetőnél számlája (ez egy speciális vagyonkezelői számla), abban az esetben a számlavezető szolgáltató létrehozhat egy allokált real-time kapcsolatot a profik által kezelt vagyonkezelői számla és a befektető ügyfélszámlája között.

Mit jelent az hogy allokált real-time kapcsolat?
A számlavezető egy erre fejlesztett informatikai rendszer segítségével pontosan ugyanazon befektetési műveleteket hajtja végre az ügyfél számláján, amelyet a vagyonkezelő hajt végre a saját számláján. Mindez azonnal, valós időben, azaz időbeli csúszás nélkül történik és automatikusan.

Az allokált kapcsolat pedig azt jelenti, hogy a vagyonkezelő befektetési stratégiáját tőkearányosan “másolja át” a rendszer az ügyfél számlájára. Tehát ha a vagyonkezelő számlája 100 000 euró értékű, az ügyfél befektetése pedig 10 000 euró, akkor a számlavezető informatikai rendszere 10-ed akkora méretű ügyleteket nyit a befektető számláján, mint amekkorák a vagyonkezelői számlán kerülnek megkötésre. Természetesen mind a profik stratégiájának valós idejű másolása, mind a tőkearányos méretezés is automatizált módon, emberi beavatkozás nélkül történik.

Befektetői előnyök a biztonságon túl

Lényegesen átláthatóbb befektetési portfólió
Az ügyfél minden kimutatásában részletesen áttekintheti az összes befektetési döntést annak minden díjával, sőt akár azok kockázataival is. Tehát az ügyfél az aktuális egyenlegén túl azt is átlátja, milyen ügyletek kerültek megnyitásra, lezárásra a számláján és hogy miből áll a jelenlegi portfóliója. A transzparens kimutatás által az is láthatóvá válik, hogy a vagyonkezelő milyen kockázatokat vállal az elérni kívánt hozam érdekében.

Mindez például az egyik leggyakoribb befektetési forma, a befektetési alapok esetében nem látható, hiszen ott az ügyfél mindig csak egy előző napi záróértéket látja, más információt nem közölnek vele. Ezáltal nem látja a portfólió összetételét, így azok kockázatát sem.

Eredmények hiteles forrásból
A befektetésről a kimutatásokat nem a vagyonkezelő, hanem közvetlenül a számlavezető küldi az ügyfél emailcímére. Ezt minden olyan nap végén megteszi, amely napon bármilyen aktivitás történt az ügyfél számláján (akár befektetési tranzakció, akár beutalás vagy kiutalás). A vagyonkezelő nem tudja megmásítani az eredményeket, hiszen arról nem ő, hanem a számlavezető riportál a befektető felé.

A kis pénz is tud úgy dolgozni, mint a nagy pénz
Számlavezetőként eltérhet ugyan, de bizonyos allokációs rendszerek az eredmény elosztására is képesek. Ez arra az esetre nyújt megoldást, amikor a vagyonkezelő egy ügyletet indít a saját számláján, viszont az őt “lekövető” kisebb tőkével rendelkező ügyfélszámla tőkemérete túl alacsony ahhoz, hogy az adott ügyletet tőkearányosan kisebb méretben megnyithassa a számlavezető az ügyfél számára.

Mivel minden ügylettípusnak, instrumentumnak van egy minimum egységmérete, amelynél kisebb méretben nem köthető (pl. egy 10 000 Ft-os árfolyamon álló OTP részvényt sem lehet csak félig megvenni 5000 Ft-ért), így ez a tulajdonság rendkívül nagy előnyöket hordozhat azok számára, akik nem százmillió forintos nagyságrendű számlamérettel rendelkeznek.

Amennyiben az adott vagyonkezelő stratégiáját több ügyfélszámla követi, (amelyek együttesen már elég tőkét képviselhetnek az adott ügylet megnyitására), akkor a számlavezető az egész ügyfélcsoport számára is megnyithatja az ügyletet és csak annak eredményét osztja szét tőkearányosan az ügyfelek számlái között. Ennek köszönhetően a kisebb tőkével rendelkező ügyfelek is részesülhetnek a nagyobb tőkeigényű ügyletek eredményeiből.

Természeten továbbra is elsődleges szempont, hogy mielőtt bárhol is helyezné el a pénzét, bármilyen vállalatra bízná annak kezelését, tájékozódjon arról, biztosítva van-e a letétje az adott szolgáltatónál.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!